Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Palló Gábor: Szilárd Béla tudományos életrajza 770/IV
780 PALLÓ GÁBOR nevezetes vizsgálataiban,3 9 ám megoldásuk körülményes, helyhez kötött, kimondottan laboratóriumi eljárás volt. Ezt a módszert kívánta Szüárd Béla továbbfejleszteni 1909-től kezdve. „A mérés azon alapszik - írja 1911-ben —, hogy egy normál anyag hatására bekövetkező kisülés sebességét megfigyeljük, és a kapott értéket a vizsgálandó anyaggal összehasonlítjuk."40 Célkitűzését a Le Radium-ban így fogalmazta meg:, JE gye s kutatásokat csak helyben lehet végezni. Az ilyen kísérleteknél olyan eszközre van szükség, mely pontos, érzékeny, hordozható."41 Ehhez azonban át kellett alakítani az akkoriban használatos elektrométereket. Szilárd ettől kezdve élete minden szakaszában konstruált újfajta elektrométert. Ε tevékenysége átfogta egész további pályafutását; számos egyéb találmánya, tudományos eredménye szorosan hozzájuk kapcsolódott, s a műszerek lényeges szerepet játszottak alkotójuk erkölcsi és anyagi sikereiben is. 1923-ban saját fejlesztői tevékenységét így foglalja össze: ,Munkám kiindulási pontja a Kelvin-elektrométer volt, amelynek szerveit tökéletesítettem alakjukban és funkciójukban."4 2 Célszerű tehát az ismertetésben is a tökéletesítés egyes lépéseit követni. Nem térek ki minden technikai részletre, csak az egyes típusok különbségeire. A Kelvin-féle elektrométer a kevés fajta elektrosztatikus eszköz viszonylag fejlett formája már. Az elektromos mennyiségeket nagyobbrészt elektrodinamikus műszerekkel szokták meghatározni. A 19. században az angol Snow Harris két feltöltött korong közötti vonzóerő mérésére szerkesztett elektrosztatikus berendezést. Lord Kelvin 1855-től kezdett elektrométer készítéssel foglalkozni, és 1887-ben jelent meg híres kvadráns elektrométere kereskedelmi formában is. Ebben a kvadránsok közötti feszültséget torziós szálra függesztett „piskóta alakú" lemez jelezte. A különleges formájú mutató kitérését súlyokkal kompenzálták, és a súlyok alapján következtettek a feszültségre. A Kelvin-féle műszer volt az elektrométerek őse. Ezt fejlesztette tovább Szüárd 1909-ben. Első műszerének legfőbb erénye, hogy hordozható és könnyen lehet leolvasni. Rögzített skála előtt mozgott merev, tűszerű mutatója. Nem kellett súlyokat használni, mint az eredeti kvadráns elektrométerben, s a mutató alakja is átalakult. Elektrosztatikus feltöltéssel hozták létre a feszültségkülönbséget a mutató és a műszer fémből készült háza között. Az érzékenységet szabályozni lehetett: a mutató kilengése függött tömegétől és mágnességétől, ezért aktívabb mintához nagyobb tömegű és erősebben mágneses tűt alkalmaztak. A műszer alja lecsavarható, különféle tartályok csatlakoztatásával emanáció és folyadék aktivitását is mérni lehet vele. Magassága 65 mm, átmérője 95 mm, tehát valóban kényelmesen hordozható, kisméretű. Leírása megjelent németül, és Szüárd bemutatta az 1910-ben rendezett brüsszeli radiológiai kongresszuson is.43 3'Vö. Mme Pierre Curie: Radioaktív anyagokra vonatkozó vizsgálódások, (ford. Zemplén Gyó'zó') Franklin. Budapest, 1906. 40B. Szilárd: Über einen Apparat zur Messung der Radioaktivität. Chem. Ztg. 1911. Nr. 60. 41B. Szilárd: Sur un appareil destiné à la mesure de la radioactivité. Le Radium. 1909. dec. -Sur un appareil destiné aux mesures radioactives. CR. 149. 1909. 912-914. 4 2 Β. Szilárd: Nouveaux électormètres à grande sensibilité. Société Française de Physique. Bulletin. No 190. 1923. 255-257. 43 Vo. a 41. és 42 . j-ben id. cikkek.
