Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei 66/I
72 KUBINYI ANDRÁS volna meg. Néhány éve Milan Vasic jugoszláv történész török összeírások alapján kimutatta, hogy a 15-16. század fordulóján Észak-Szerbia és Bosznia szinte teljesen kipusztult, és ebben a magyar végvári vitézek betörései következményeit is kell keresni.31 A végeken ugyanaz volt a helyzet, mint később a magyarországi török hódoltság korában. A kormány szigorúan tiltotta a fegyverszünet megsértését, a végvári kapitányok azonban rendesen túltették magukat ezen.3 2 Mindez persze érthető volt, hiszen zsoldfizetési és ellátási nehézségeiken segítettek ezek az akciók.3 3 Ugyanezt tették a törökök is. Werbőczi már egy 1520 táján elmondott országgyűlési beszédében utalt arra, hogy a végvárak környéke teljesen elpusztult.3 4 És valóban, a boszniai végek központját, Jajcát már csak rendszeres katonai expedíciókkal lehetett élelmezni, lőszerrel, katonákkal ellátni. A legismertebb Frangepán Kristóf 1525. évi hadjárata volt, amikor 6000 fős sereggel kísérve látta el egy évre a fontos végvárat.3 s A végvárak környéke a század második évtizedére került ebbe a katasztrofális helyzetbe. Úgy tűnik tehát, hogy a török-magyar végeken három típusú hadmozdulatot lehet megkülönböztetni. Az első a viszonylag kisebb erőkkel végrehajtott portyázás volt, amelyből néhány száz résztvevő esetén a Dietrichstein-féle adat szerint még nem következett a fegyverszünet megsértése. Ettől azonban mindenképp meg kell különböztetni a tízezernyi vagy annál nagyobb erőkkel végrehajtott vállalkozásokat, mint amelyek pl. a 15. század utolsó harmadában Stájerországot és Karintiát sújtották.3 6 Ezek a felvonultatott katonaság létszámára tekintettel is szabályos hadjáratoknak tekinthetők, függetlenül a hadjárat céljától. Ilyen nagy erőket fegyverszünet idején általában nem mozgattak meg. Végül az utolsó típus: az ország teljes haderejének az uralkodó vezetése alatti bevetése volt. Az 1519-es fegyverszüneti szerződés világosan megmondja, hogy a szultánnal ellenséges keresztény hatalmak ellen a magyar király tudta nélkül sem maga (azaz a szultán), sem alattvalói által nem küldhet Magyarországon át sereget (exercitum mittere).3 7 Ez tehát nem a zsákmányolásra vonatkozik, és mégis megkü-31 Milan Vasic: Der Einfluss der Türkenkriege auf die Wirtschaft des osmanischen Grenzgebietes in Serbien und Bosnien (1480 — 1536), (Die wirtschaftlichen Auswirkungen der Türkenkriege, hsgg. von Othmar Pickl, Grazer Forschungen zur Wirtschafts-Sozialgeschichte, 1. Bd. Graz, 1971.) 308-318. 3 2 Erre két levél igen tanulságos. Somi Józsa temesi főispán mint az Alsó részek főkapitánya közli 1507-ben Kanizsai György nándorfehérvári bánnal a király szigorú parancsát, hogy a fegyverszünetet tartsák meg a törökökkel, ugyanakkor szerencsét kíván a törökök felett aratott győzelméért, amelyről a nála követségben levő törököktől értesült. A főkapitány ezzel jelezte, hogy egyetért a bánnal. A Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526, szerk. Thallóczy Lajos és Áldásy Antal, (Magyar történelmi emlékek 1/33. k.) Bp., 1907, 325-326. - Két évvel később Perényi nádor (ekkor helytartó is) ír a közben horvát bánnak kinevezett Kanizsainak. Nehezményezi, hogy a bán fia (nyilván rabló) törököket üldözve szarvasmarhákat zsákmányolt, hiszen a király szigorúan meghagyta a fegyverszünet megtartását. Uo. 335-337. 33 A végvári katonák legfőbb bevétele a fogoly törökök kiváltásából származott. Erre korszakunkból számos adat maradt fenn, a legtanulságosabbat idézzük: 1492-ben húsz felsorolt török fogoly 1670 ft-ot és 662 ft értékű árut fizetett szabadulása fejében. Ez kb. 69 huszár egy évi zsoldjának felelt meg! Alsó-szlavóniai okmt. 342 — 344. 34 Fraknói Vilmos: Werbőczy István kiadatlan levelei és egy országgyűlési beszéde. 1513-1526. MTT 23 (1877) 198. - Kubinyi András: A Szávaszentdemeter-Nagyolaszi győzelem 1523-ban. Adatok Mohács előtörténetéhez, HK 25 (1978) 198. 3 5 Thallóczy-Horváth: Jajcza i. m. CCXXXVIII-CCLIV. 36 Ld. fenn 14. j. 3 7 Alsó-szlavóniai Okmt. 282-283.
