Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Kővágó László: A Komintern és a nemzetiségi kérdés a húszas években 754/IV

764 KŐVÁGÓ LÁSZLÓ szabadulásukért folytatott harcuk egyúttal a paraszti tömegek harcát jelenti a más nemzetiségű földbirtokosok és tőkések ellen. Közép-Európa és a Balkán kommunista pártjai előtt az a feladat áll - szögezi le a határozat -, hogy „minden módon támogassák az elnyomott nemzetiségek nemzetiforradalmi mozgalmát". A kommunista pártok nemzeti politikájának elvi alapját jelentő „minden nép önrendelkezése, beleértve az elszakadást is" elvet az elnyomott népeknek Lengyelországból, Romániából, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Görögországból való állami kiválása jelszavában kell kifejezni. Ezzel egyidőben a kongresszus elítélte azt az elhajlásnak nevezett jelenséget, hogy „egyes elvtársak és csoportok a nemzeti mozgalmakhoz való viszonyukat saját országukban a Saint Germain-i és más szerződések eredményeként kialakult államiságra alapozzák". „Ezeknek az elvtársaknak jelszavai a nemzeti-forradalmi mozgalmak vonatkozásában nem ezek ellen a nemzeti elnyomásra alapozott és a proletárforradalom-ellenes államok ellen irányulnak, hanem ezen államok részleges reformjára, s jelszóként tűzik ki az elnyomott nemzetiségek önkormányzatát az imperialista államok keretei között". A kongresszus mint a szociáldemokrácia irányába mutató elhajlást határozottan elítélte ezt a jelenséget. Ezzel együtt elítélte azt a nacionál-bolsevizmusnak nevezett elhajlást is, amely azt eredményezi, hogy a kommunista párt által a nemzeti-forradalmi mozgalomnak nyújtott támogatás, e mozgalmak vagyonos vezetőségének és pártjainak nyújtott támogatássá válik. A határozat ezután kimondotta, hogy a különválási jogot is magában foglalo nemzeti önrendelkezésnek semmi köze a partikularizmushoz, amelyet mélyen elítélt, a burzsoá pártok által szított nemzeti gyűlölködés és sovinizmus politikájával együtt. Ugyanígy elítélte a kongresszus az újonnan alakult államokban folyó kolonializálást (a nemzetiségi tömbök megbontására irányuló telepítést), amelyet ellenforradalminak nevezett, valamint a — különösen Lengyelországban, Magyarországon és Romániában — növekvő antiszemitizmust. Az V. kongresszus jóváhagyta a balkáni országok kommunista pártjai által kitűzött egyenjogú- és független munkás-paraszt köztársaságok föderációjának jelszavát. Ebben a nemzeti mozgalmak távolabbi céljainak meghatározását, illetve a föderáció jelszavának helyeslését láthatjuk. A Komintern V. kongresszusa tehát a Közép-Európa és a Balkán nemzeti kérdéséről hozott határozatának általános részében egyértelműen az elnyomott népek és nemzetiségek különválást is magában foglaló nemzeti önrendelkezés mellett foglalt állást. Ezzel szemben elítélte az adott államok határain belüli nemzetiségi önkormányzatok létesítésére irányuló elgondolásokat. A határozat konkrét részében még erőteljesebben nyilvánul meg ez a vonal. A Közép-Európa és a Balkán nemzeti kérdéséről szóló határozat konkrét részében 10 pontba foglalva rövid, világos formában meghatározta az egyes nemzetiségek, vagy egyes országok vonatkozásában követendő kommunista politikát. A macedón és trák kérdésben elvetette az egyes részek autonómiájának terveit és kitűzte az: „Egységes és független Macedóniát! Egységes és független Tráciát!" jelszót. Az ukrán kérdésről kimondta, hogy az azonos problémát jelent Lengyelországban, Romániában és Csehszlovákiában, s elvetette a vele kapcsolatos autonómia terveket. Leszögezte, hogy a szétdarabolt ukrán területeket a szovjet munkás-paraszt köztársaság-