Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Kővágó László: A Komintern és a nemzetiségi kérdés a húszas években 754/IV
A KOMINTERN ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A HÚSZAS ÉVEKBEN 765 ban kell egyesíteni, s megállapította, hogy Lengyelország és Románia Kommunista Pártja már kiadta ezt a jelszót. Jóváhagyta az ukrán kisebbségek közötti politikai munka koordinálását az ukrán bolsevik párt, valamint Lengyelország, Románia és Csehszlovákia kommunista pártja között oly módon, hogy ez utóbbiak szigorúan centralizált vezetését kell eközben érvényesíteni. A jugoszláv kérdésben leszögezte a határozat, hogy a szlovéneket, horvátokat és szerbeket három külön nemzetnek kell tekinteni. Támogatni kell az elnyomott népek nemzeti önrendelkezésért vívott harcát. Ennek értelmében a JKP által kitűzött nemzeti önrendelkezés jelszavát Szlovéniának, Horvátországnak és Macedóniának Jugoszláviából való kiválása, független köztársaságokká változtatása formájában kell kifejezni. A csehszlovák kérdésben a kongresszus három pontban fejtette ki álláspontját, a) Nincs egységes csehszlovák nemzet, az országban a következő nemzetiségek élnek: szlovákok, németek, magyarok, ukránok, lengyelek, b) A CSKP-nak ki kell tűznie a nemzetiségek számára az önrendelkezés jelszavát, beleértve a különválást; támogatnia kell a szlovákok függetlenségi harcát. Csehszlovákia vonatkozásában is elvetette az autonómia jelszavát, c) A nemzetiségi harcot a munkások és parasztok harcával szoros szövetségben, a tőke megdöntéséért, a proletárdiktatúra megvalósításáért kell vívni. Felső-Szilézia kérdésében — amely vitatott terület volt Németország és Lengyelország között — a kongresszus kimondta, hogy nagy figyelmet kell a kérdésre fordítani; ez a megosztott ipari terület, túlnyomórészt proletár lakosságával természetes hidat alkot a lengyelországi és németországi érlelődő proletárforradalom számára. A belorusz kérdésben a határozat helyeselte, hogy Lengyelország Kommunista Munkáspártja kitűzte Nyugat-Belorusszia Szovjet-Belorussziához csatolásának jelszavát. A litván kérdésben a határozat szerint a lengyel pártnak ki kell tűznie a litván lakosság számára a kiválást is magában foglaló önrendelkezés jelszavát. A magyar kérdésben: „A kongresszus szükségesnek ismeri el a kommunista munka fokozását a magyarok között a Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia által megszállt területeken, valamint azt, hogy ezen országok kommunista pártjai tűzzék ki a magyarok önrendelkezési jogának jelszavát, beleértve különválásukat a megszálló államok keretéből." Erdély és Dobrudzsa kérdésében: „A kongresszus jóváhagyja, hogy Románia Kommunista Pártja kitűzze Erdély és Dobrudzsa állami különválását Románia keretéből független területbe." Az albán kérdésben a kongresszusi határozat leszögezte, hogy támogatni kell az albán lakosság függetlenségért folytatott harcát. (Ennek a határozati pontnak értelme nyilván abban volt, hogy segíteni kell az Albániába behatoló olasz és jugoszláv befolyás elleni harcot általában. Albán kommunista párt akkoriban még nem volt, amelyet ez az állásfoglalás kötelezhetett volna.) A kongresszusi határozat konkrét részén végigvonul az a nézet, hogy a nemzetiségek, nemzeti kisebbségek esetébén következetesen kell alkalmazni a különválást is magában foglaló nemzeti önrendelkezési elvet, az imperializmus és az érdekelt újonnan alakult államok gyengítése érdekében. A határozat ugyanakkor szembetűnő következetességgel minden felmerülő esetben elítélte a nemzeti autonómia jelszavát. Nos, ezzel kapcsolatban joggal vethető fel a kérdés, hogy milyen hatása lehetett egy ennyire kategorikus az antiimperialista harc vonalát ekkora következetességgel érvénye-
