Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei 66/I
A MOHÁCSI CSATA ËS ELŐZMÉNYEI 71 császárt is befoglalják.2 4 A helyzetet jól mutatja Miksa egy követi utasítása, amikor az 1510-es években egy krajnai török beütés után ezért a magyar királynál jelentetett be hivatalos tiltakozást.2 5 Számtalan hasonló példát lehetne még felhozni. Ha végiggondoljuk ezeket, valamint a Mátyás-kori állapotokat, egészen világosnak tűnő kép tárul elénk. A törökök nyilván nem felejtették el, hogy Mátyás idejében milyen zsákmányhoz jutottak a gazdag Karintiában és Stájerországban, és mindehhez hozzájárult, hogy az 1520-as évektől szembekerültek a világhatalommá fejlődött Habsburg-birodalommal. A magyarok az átvonulást mint a Habsburgok szövetségesei kénytelenek voltak megtagadni. Tehát végeredményben a Habsburg-barát politika okozta a katasztrófát. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Megint Mátyás korából kell kiindulnunk. 1483-ból hosszabb-rövidebb háborús megszakításokkal 1519-ig rendszeresen megújították a'magyarok a fegyverszünetet a törökökkel.2 6 Az utolsó, 1519. március 28-án kelt és három évre szóló — különösen részletes — fegyverszünetből azonban talán lehet már valami török politikai változásra következtetni. A keresztény fejedelmeket változatlanul belefoglalták a fegyverszünetbe — amennyiben egy éven belül ahhoz csatlakoznak —, ha azonban ezt nem teszik, vagy a békét megszegik, és a szultán ezért ellenük hadba indul, nem mehet magyar területen keresztül a király tudta nélkül.2 7 A Mátyás-kori békével szemben most már a török fenntartotta magának azt a lehetőséget, hogy adandó alkalommal a magyarokra nyomást gyakorolva áthaladási engedélyt kaphasson. Az is lehet, hogy a szerződésen túlmenő engedményt is tettek a magyarok, vagy a török élt ^a-király tudtával" való betörési lehetőséggel. II. Lajos kormánya érthető módon hosszú ideig titokban tartotta az egyezményt,2 8 amelynek híre természetesen mégis kiszivárgott. Dietrichstein osztrák főúr környezetében nyár elején — horvát forrásból — már úgy tudták, hogy a béke megsértését nem jelenti 300 török lovas (és martalócok) betörése.29 Perjésnek valóban igaza van tehát, ha megkülönbözteti a kisebb zsákmányoló portyákat a nagyobb hadjáratoktól,3 0 csak kérdés, hogy az 1470-es és 1480-as évek nagy török betörései, még ha a szultán nem is vett benne részt, nem számíthatók-e mégis a hadjáratok közé. Ezért meg kell vizsgálnunk a magyar—török békék idejének tényleges helyzetét. ^ A béke fegyveres béke volt. A török—magyar határon egy pillanatra sem nyugodtak a fegyverek annak ellenére, hogy kormányszinten általában mindkét állam törekedett a fegyverszünet betartására. Nem állíthatjuk azt sem, hogy ezt csak a törökök sértették "Az 1503-as fegyverszünet: Thallóczy Lajos-Horváth Sándor: Jajcza (bánság, vár és város) története 1450-1427, (Magyar történelmi emlékek 1/40. k.) Bp. 1915, 167-170. - 1519: Id. alább, 27. j. 2 5 HHStA Maximiiiana K. 39. (Régi jelzet: 32/b. 1/10.) fol. 6-15. J6 Vö. Török Pál, A mohácsi vész diplomáciai előzményei, Mohácsi Emlékkönyv 1526, Bp., 1926. 141-142. 17 Alsó-szlavóniai okmánytár, szerk. Thallóczy Lajos és Horváth Sándor, (Magyar történelmi emlékek 1/36. k.) Bp., 1912. 282-283. 285. A teljes szöveg: 280-286. Tekintve, hogy császár nincs a szerződéskötés idejében, a Habsburgok mint Károly spanyol király és Ferdinánd burgundi herceg szerepelnek a szerződésben. 2> Kosáry Domokos: Magyar külpolitika Mohács előtt. (Gyorsuló idő sorozat,) Bp., 1978. 122. "HHStA Maximiiiana, Κ. 38. folio 616-617. (Sigmund von Dietrichstein 1519. június 10-i jelentésének melléklete. 3 "Perjés, 1979, 179. Ezt én sem vontam soha kétségbe.
