Századok – 1981
Péter Katalin: Bethlen Gábor emlékezete 744/IV
746 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA Az Illye-kérdés egyébként a fejedelem pályakezdésének legnagyobb rejtélyét veti fel. Miért vette el Báthori Zsigmond az árváktól a birtokot? Korábban nem gondolkoztam ezen, de az irodalomban sem találtam a magyarázatnak még csak a kísérletét sem. Holott a dolog távolról sem természetes. Mert Zsigmond uralkodói módszereire a hatalmaskodás igazán nem jellemző. Betegsége manifesztálódása után követett politikájáról sok mindent lehet ugyan mondani, árvák fosztogatója azonban soha nem volt. Illyét pedig éppenséggel akkor vette el, amikor Erdély még távol volt az ő kapkodása nyomán kialakuló zűrzavartól. Az okot Hlye fontossága adja, mert a birtok Erdély védelmi rendszerének egyik jelentős eleme volt. A jelentőségét legegyszerűbben úgy tudom érzékeltetni, ha röviden előadom, milyen közvetlen előzmények után kapta meg a Bethlen-família. 1574-ben az országgyűlést erősen foglalkoztatta az ország védelmi készültsége. Nyilvánvalóan sokat tárgyaltak róla, mert a székelyvásárhelyi gyűlés törvényeibe a következő szöveg került: „Nagyságodnak hálát adunk, hogy az mi sok könyörgésünkre el nem feledkezett a végekről, kiváltképpen Hlyéről." A rendek ezután kimondják, a jelenlegi birtokosokat — ha szükséges — elégítse ki a fejedelem, és „vegye kezéhöz, építse meg, és tartsa olyan gondviseléssel, hogy országnak abból gondja ne következzék".1 0 Vagyis: 1574 nyarán az országgyűlés elhatározta Hlye kincstári kezelésbe vételét. A birtokosok azonban ebbe nem nyugodtak bele, és el is érték a végzés megváltoztatását. A következő, segesvári országgyűlés már azt teszi törvénybe: kötelezzék a possessorokat a végház megerősítésére.1 1 Ez történt 1574 telén. Itt elvesztettem a fonalat; csak azt tudom, hogy egy évvel később Báthori István fejedelem sem kincstári kezelésbe nem vette, sem birtokosait a megerősítésre nem kötelezte, hanem Bethlen Farkas kezére adta Hlyét.1 2 Az előzményekből világos: neki kell az ország védelmi rendszerének e fontos pontját gondoznia. Világos ennek alapján az is, miért vette el 1592-ben Báthori Zsigmond Bethlen Farkas árváitól a birtokot. Apjuk halálakor Gábor tizenkét éves volt, István fiatalabb. Báthori nyilvánvalóan nem hagyhatott két kisfiú kezén véghelyet. És a gyámjuk, Lázár András sem kezelhette. Lévén székely főkirálybíró, a három nemzet oly féltékenyen kiszabott munkamegosztása mellett alighanem országos felháborodást kelt, ha a Hunyad megyei Hlyén ő parancsnokol. A fejedelem tehát egyszerűen nem tehetett mást. El kellett vennie a Bethlen-fiúktól a birtokot. Nem árvákat fosztogatott, hanem kézenfekvő közérdeknek tett eleget ezzel. Bethlen Gábor 1593-as leveléből az is kiderül, hogy bizonyosan számít kártalanításra. Ez a tény juttatta eszembe : a Bethlen-fivérek oly sokat emlegetett árvaságát nem keHene hangsúlyozásra érdemes különösségnek tartanunk. Mert eltekintve most a birtokelvétel körülményeitől, gondoljuk meg: árva volt XIV. Lajos is vagy Krisztina királynő. Bethlenhez közelebb Pfalzi Frigyes. Orániai Vilmos egyenesen csecsemőkorától az. Magyarországon: Bocskai István, Báthori Gábor, Zrínyi Miklós, Esterházy Pál, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc. És csak azokat soroltam el, akiknek az adatait nem keHett lexikonban felütnöm. Egyáltalán: azt hiszem, nehezebb lenne az akkori közéletben olyanokat találni, akik apjuk életében értek felnőtt kort. Az árvaság bizonyosan így is 1 "Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Kiadta Szilágyi Sándor (Alább: EOE) II. 552. "Uo. 556. l2 Pesty Frigyes: Krassó vármegye története IV. (Alább:Pesty Krassó) 97M00.
