Századok – 1981
Bitskey István. Bethlen; Pázmány és a Káldi-Biblia 737/IV
740 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA embernek festi, akinek szavában nem lehet megbízni.1 0 A háborús időben minden forrás a kölcsönös vádaskodásról vall, Bethlen még elfogatóparancsot is adatott ki Pázmány ellen, Thurzó Szaniszlónak meghagyta: „abban laboráljon, hogy megfogathassa" az érseket, és „küldje ide alá Kassára".1 1 Még meg sem szárad azonban a nikolsburgi békeokmányon a tinta, s Pázmány máris (1622. jan. 10.) leveleket ír Bethlennek — egyet még Nikolsburgból, egyet pedig két nap múlva Bécsből —, s örömét fejezi ki a béke helyreállítása felett. Erre Bethlen azonnal válaszol (jan. 14.) ugyanilyen szívélyes hangnemben, s ezt követően 4 levelet váltanak az egyezmény végrehajtásának részleteiről. 1622-23-ban levelezésük fő témája mindig a béke erősítése, kölcsönösen arra kérik egymást, hogy ennek érdekében minden lehetőt kövessen el a másik fél is. A mellékelt kronológiai összesítésünkben szereplő, Bíró és Sík által is elemzett leveleken kívül még számon tarthatunk ebből az időből egy szöveg szerint ma már nem ismert Bethlen-levelet, amely Pázmány válaszából rekonstruálható.12 A fejedelem 1622. dec. 3-án Segesvárról keltezett levelét Gávay Péter vitte Pázmányhoz, aki azonban csak egyhónapos késéssel, jan. 4-én kapta azt kézhez, majd válaszul az egy hónapig nála időző küldönccel két levelet is küldött (jan. 5. és febr. 10-i dátummal). Az ekkortájt váltott levelekben különböző ügyek — 3 vallon fogoly kiváltása, a liszkai dézsmának az érsek részéről történő követelése - körüli alkudozások kapnak nagy helyet, a bizalmatlanság azonban szemlátomást ismét növekedik a háborús előkészületek miatt. Bethlen második hadjárata idején nem szakad meg a levelezés, sőt Pázmány 1623. nov. 14-i levele határozottan sürgeti a béketárgyalásokat. Bethlen válaszában (nov. 29.) szintén békevágyát juttatja kifejezésre: „nagy kéntelenségből kellett vala az fegyverhez nyúlnom, kin mennyit búsultam és kesergettem magamban, arról sem szükség írnom, mert tudom el sem hinné senki" — írja Pázmánynak.1 3 Az érsek örömmel üdvözli a béke iránti hajlandóságot, noha Bethlen érvelése korántsem győzte meg. Nem akar azonban a múltról vitatkozni, hanem inkább a megegyezésre buzdítja a fejedelmet: „... szegény hazánknak és Nemzetünknek romlott állapatját nézvén, semmit e világi dologban inkább nem kívánok, mint hogy teljességgel fogyását ne lássam ez fogyaték Magyarországnak, mely bizony sokáig nem tart, ha idején felséged a jó békeségrül nem gondoskodik" — írja,1 4 s hogy a béke érdekében ismét hasznosan járt közben, azt Bethlen válaszai jelzik. A következő két évből Bethlen 11 levelét ismeijük, mivel azonban Pázmány válaszai elvesztek, a kapcsolat alakulására vonatkozó adataink egyoldalúak. A fejedelem levelei mindenesetre tele vannak Pázmány iránti tisztelet kifejezéseivel és békés hajlamainak hangoztatásával, sűrűn panaszkodik viszont amiatt, hogy az érsek és a király nem hisz neki. Különösen 1625 nyarán írott két levelében hangsúlyozza, hogy 14 hónapja még csak nem is látott kétezer emberénél többet együtt, sőt még a szokásos katonai „mustrát" is elhanyagolta, így ο hadikészülődéseiről szállongó hírek valótlanok, ő sokkal inkább foglalkozik ha ...sági, mint katonai tervekkel. Ez egyébként ekkor valóban igaz volt, hiszen a következő év tavaszán került sor esküvőjére, s csak ezt követően — már a 10 Franki 257-261. 11 Szilágyi 1879. 168. 12 PÖL I. 319. 13 Franki, 364. 14 PÖL I. 362-363.
