Századok – 1981
Bitskey István. Bethlen; Pázmány és a Káldi-Biblia 737/IV
BETHLEN GÁBOR ÉS KORA 739 A Bethlen-Pázmány levélváltás általunk ismert első darabja 1617. jún. 19-én keletkezett. „Ennekelőtte is megírtuk vala kegyelmednek, hogy a minemű difficultások Császár urunk ő felsége és mi közöttünk voltanak, azoknak complanálására reménységünk kívül újabb tractatusunknak kelletik lenni" — kezdi e levelét Bethlen,6 s ebből világosan látszik, hogy már korábban is írt az érseknek. Most azt kéri tőle, hogy „maga keresztyéni jó indulatját, becsületes állapotját, jó hírét nevét szeme előtt viselvén", minden erejével igyekezzék „a mostani tractatus" szerencsés véghezvitelét elősegíteni. Már itt felhangzik tehát a Pázmányhoz szóló levelek fő motívuma: a fejedelem a legtöbb esetben béke tárgyalásokhoz, kompromisszumokhoz, kölcsönösen előnyös — vagy legalábbis kölcsönösen elfogadható — szerződések megkötéséhez kéri az esztergomi érsek segítségét. Jól tudja, hogy Pázmány a keresztény országok közötti béke híve, nem azért természetesen, mintha a református fejedelem politikájával egyetértene, hanem mert politikai elképzeléseinek középpontjában az európai keresztény hatalmak törökellenes összefogásának és Magyarország felszabadításának mielőbbi megvalósítása állott. Mindabban, ami ehhez visz közelebb, remélhető volt Pázmány segítsége, ezért Bethlen ilyen tárgyú levelei többnyire nem is maradtak eredménytelenek. így történt ez most is: az 1616. évi fegyveres összecsapások után 1617 nyarán megszületett a második nagyszombati egyezmény, amely elismerte az erdélyi fejedelemség önállóságát. Még ugyanennek az évnek a végén (dec. 17.) Bethlen a szultán haláláról tájékoztatta Pázmányt, s arról biztosította, hogy a jövőben is „igaz atyafiúi szeretettel" fog neki kedveskedni. 1618. febr. 21-én Pázmány újévi jókívánságait köszöni meg a fejedelem, s a nagyszombati egyezség megerősítésének szükségességéről ír, május 25-én pedig e megerősítés elmaradásáról panaszkodik. Péchi Simon 4 levele is ekkortájt keletkezett (1617. szept. 12; 1618. febr. 15., febr. 23. és máj. 26.), bennük több utalás található az érsek válaszleveleire, amelyek azóta elvesztek vagy lappanganak. A kancellár ugyancsak arra kéri Pázmányt, hogy „csak onnat őrizze Nagyságtok jól ez lábadozó békességet", s egyben köszönetet mond a nagyszombati pompás vendéglátásért. Péchi és Pázmány jó kapcsolatát az is jelzi, hogy a kancellár lovakat szerez be Erdélyben az érsek számára, s nem is akármilyeneket: „négye ezeknek igaz török lovak, ketteje erdélyi vastaglovak, harmadik rendbelit ő nagysága (Bethlen) ajándékon indíttatott vala Nagyságod számára".7 Közvetve - egy Rhédei Ferenchez szóló levélből - azt is tudjuk, hogy Bethlen egy Gálfi János által expediált levéllel Pázmányt meghívta Rhédei Pál lakodalmára.8 Mindezekből egyértelműen leszűrhető, hogy a fejedelem és kancellárja ez idő tájt igen jó viszonyban állottak Pázmánnyal, a levelek hangja bizakodó, a két fél kölcsönösen a békés megoldások útjait keresi. Bethlen első hadjáratának 3 éve alatt (1619-21) szünetel a levelezés, csupán 1619. nov. 15-én kísérli meg a fejedelem Pázmány meghívását a pozsonyi országgyűlésre, salvus conductus-át azonban az érsek nem fogadta el, mert személyes biztonságát a háborús viszonyok között még így sem látta megfelelőnek.9 Csíki István erdélyi püspök is szította a bizalmatlanságot, az érseknek írt levelében a fejedelmet „alattomban praktikáló" 6Franki, 86. 7Uo. 162. ' Szilágyi 1879. 106. 'Pray I. 70-71. 6
