Századok – 1981

Heckenast Gusztáv: Erdély technikai műveltsége Bethlen Gábor korában 731/IV

733 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA anabaptista késcsinálók az országos limitáció szerint dolgoztak, de csak ők foglalkoztak Erdélyben elefántcsont- és gyöngyházberakással.s Az országos limitáció alapján elmondhatjuk, hogy Erdély kézművesei a társadalom mindennapi igényeit igen, luxus igényeit viszont egyáltalán nem tudták kielégíteni. Technikai felkészültségük megfelelt a magyarországi kézművesekének, vagy nem sokkal maradhatott mögöttük. Az anabaptisták csak bizonyos mesterségekben múlták felül a szászokat, s bár Szalárdi János értékelése szerint „minémű nagy alkalmatosságára, hasznára voltak mind fejedelmeknek, s mind az országnak, az mindennapi próba mutatja",6 mintegy 200 család betelepedése túl sokat nem emelhetett Erdély iparcikkekkel való ellátottságának szintjén. Bethlen mindenesetre megtalálta számítását betelepítésükkel, mert az ő számára féláron voltak kötelesek dolgozni.7 II. A bányászat a 17. század elején még kizárólag tapasztalat alapján folytatott mesterség, amelynek nincs természettudományos megalapozása. Hogy mennyire nincs, nagyon tanulságosan mutatja Szepsi Csombor Márton nemrég felfedezett gdanski egyetemi disputációja a fémekről.8 A disputáció természetesen nem Szepsi Csombor önálló szellemi alkotása. Talán a témaválasztást tulajdoníthatjuk neki, mert iskoláit részben Nagybányán végezte, s a bányaváros szenátorairól dedikációjában is megemlékezik, s valószínűleg tőle származik a disputáció utolsó, Magyarország aranyban való gazdagságát méltató szakasza. A többi professzorának a kor tudományos színvonalának megfelelő összeállítása. A tézisek ötször hivatkoznak Arisztotelészre, ugyancsak ötször Agricolára, kétszer Scaligerre és Galenusra, egyszer Pliniusra. A disputáció téziseiből megtudjuk, hogy a világot alkotó négy elem közül a fémeken a „víz jellegű nedvesség uralkodik", de „a vízzel keverten földből is kell lenni bennük". „Amelyek . .. nehezebben olvadnak, inkább föld jellegűek, és viszont." Leginkább jellemző, sajátságos két tulajdonságuk az olvaszthatóság és a formáihatóság. „... úgy látszik, hogy a fémek nincsenek egymástól olyan specifikus különbségekkel eleve elválasztva, melyek különböző és egymás közt átváltoztathatatlan formákat eredményeznének ..., hanem inkább csak befejezettek és befejezetlenek, a rendezettség és a rendezetlenség bizonyos fokán állók, mint ahogy a tojást és a csirkét, a szőlőnedvet és a bort egymástól különbözőnek mondjuk". Végül is ötfajta fém van, az arany, az ezüst, az ólom, a réz és a vas; a többi ezekre vezethető vissza. Az arany már nem tökéletesedhetik tovább, a többiek azonban igen. „Ugyanis valamint a gyermeknek és a férfinak egyaránt megfelel az ember meghatározás, és a borjúnak meg az ökörnek az állat, de a gyermek és a boíjú még képes tökéletesedni..., ebből nem az következik, hogy a gyermek és a férfi, vagy a 5 Az idézetek: Magyar Történelmi Tár XVIII. 211, 245, 247. 'Szalárdi János Siralmas Magyar Krónikája. Budapest, 1980. 125. 1 Áldásy Antal: Az anabaptisták kiváltság-levele. Történelmi Tár 1892. 367. 'Kovács Sándor Iván-Kulcsár Péter: Szepsi Csombor Márton ismeretlen értekezése. Acta Históriáé Litterarum Hungaricarum XII. Szeged, 1972. 121 — 137.