Századok – 1981

Benda Kálmán: Diplomáciai szervezet és diplomaták Erdélyben Bethlen Gábor korában 725/IV

729 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA Egyik legkirívóbb eset az volt, amikor Poroszországba és a svédekhez Bonczhidai Mártont küldte követségbe. Bonczhidai, akiről semmi közelebbit nem tudunk, nevetségessé vált, és nemhogy eredményt nem ért el, de kifejezetten kompromittálta Bethlent. Kiderült, hogy latinul sem szóban, sem írásban nem tudja magát rendesen kifejezni, s amikor nagy nehezen magyarul tudó tolmácsot kerítettek, a sértődöttet játszotta, és érvek helyett egyre csak azt hajtogatta, hogy Bethlen a szívét ajánlja fel a svéd királynak. Éretlen és fennhéjázó viselkedése általános ellenszenvet váltott ki. Három nap után Oxenstierna kancellár minden érdemleges válasz nélkül hazaküldte.15 Kísérletezett Bethlen külföldiekkel is. Velencében — miután magyar megbízottai, Szunyogh Gáspár, Hatvani István és mások nem váltak be — többször küldött olasz megbízottat, így Lorenzo Agazzát, majd Alessandro Luciót.16

1625-ben, a westminsteri szerződés angliai tárgyalásaira a jágemdorfi őrgróftól az ő szolgálatába átlépett zsoldoskapitányt, Mathias Quadtot küldte. Ügyes, buzgó ember, aki azonban alig tudott valamit Erdélyről, így a fölmerült kérdésekre mindig csak általánosságban válaszolt, erősítgetve, hogy Bethlen bizonyosan halálos csapást fog II. Ferdinánd hatalmára mérni.1 7

Élete végén két hozzávetődött francia kalandort fogadott diplomatái közé Bethlen, egy bizonyos Jacob Rousselt és a magát márkinak kiadó Charles Talleyrand-t, s rájuk bízta, hogy a moszkvai cárral kössenek véd- és dacszövetséget. A Portán csakúgy rossz benyomást tettek, mint az orosz udvarban, ahová különben már Bethlen halála után érkeztek meg.18 Külön kell szólanunk a portai diplomáciáról, amely mindvégig a középpontban állt. Bethlen ide küldte legjobb diplomatáit. Az isztambuli állandó megbízott — török kifejezéssel kapitiha — feladata kettős volt: egyrészt figyelnie kellett a török politika változásait, és idejében meg kellett cáfolnia a fejedelemmel kapcsolatos rosszindulatú híreszteléseket, másrészt a török fővárosban összefutó hírekről kellett tájékoztatnia Gyulafehérvárt. Ahogy a Borsos Tamásnak adott utasításban olvassuk: „mint ollyan vüágbíró hatalmas császár portájáról, mind maga birodalmából s mind egyéb külső országokból akármicsoda hírek is megvitetnek. Azért akármely szegeletiről ez világnak vagy jó vagy gonosz hírek, mi változások mind földön, tengeren, valamellyeket hallhat, érthet, felírván, jegyezvén minekünk bőbeszéddel, amint ott hallja, írja meg."19 A kapitiha rendszeresen feljárt a fővezér divánjába, ahol sok mindent láthatott, hallhatott. Itt másokkal is találkozott, török főemberekkel, katonákkal és külföldi követekkel. Ez utóbbiak közül külön is összejárt azokkal, akik Erdéllyel kapcsolatot tartottak. Az angol vagy a francia követ, akiknek elég pénzük volt arra, hogy a Portán lefizessék az embereket, minden vonatkozásban értékes hírekkel szolgálhattak. Persze 15

Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor és a svéd diplomácia. Bp., 1882. 17. s köv. 1. 16

Óváry Lipót: Bethlen Gábor diplomácziai összeköttetéseiről. Bp., 1888. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII/XII.) Az iratok kiadva: Oklevéltár Bethlen Gábor diplomácziai összeköttetései történetéhez a velencei állami levéltárban. Mircse János által eszközölt másolatokból szerkesztette Óváry Lipót. Bp., 1886. 1 ''Szilágyi Sándor: Adalékok i. m. (1. 7. jegyz.) 78. s köv. 1. és Carolus Carafa: Commentaria de Germania sacra restaurato. Francofurti, 1641. 278. s köv. 1. "[Szilágyi Sándor? ]: Talleyrand és Roussel követsége az orosz czárhoz. Történelmi Tár 1887. 53. s köv. 1. "1618. április 11; Török-magyarkori állam-okmánytár. Szerkesztették: Szilády Áron és Szilágyi Sándor. I. k. Pest, 1868. 200.