Századok – 1981
Benda Kálmán: Diplomáciai szervezet és diplomaták Erdélyben Bethlen Gábor korában 725/IV
730 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA ellenőrizhetetlen pletykák is eljutottak a követhez. Amit hallott, megírta Bethlennek, az esetek többségében valóban bőbeszédűen és válogatás nélkül. A fejedelmet a jelentések mendemondái nemegyszer megzavarták. Később Rákóczi György utasította is követét, hogy híreiről mondja meg, bizonyosak-e, vagy „csak közönségesen folyó hírek".2 0 A kapitiha néha évekig, tehát állandó jelleggel a Portán volt, de ha fontos diplomáciai feladat adódott, akkor Bethlen külön követet indított. Nem számítva most az évi adó bevitelét, az új szultánt vagy nagyvezért köszöntő ünnepi követségeket, az érdemleges tárgyalásokra küldött követek személye gyakran változott, bár Mikó Ferenc, majd Toldalaghi Mihály többször is kaptak megbízatást. Ők azonban, feladatuk végeztével, néhány hét múlva visszatértek, s csak a kapitiha maradt ottan, aki inkább megfigyelő, mintsem követ volt. A Porta azonban nemcsak török szempontból volt fontos, hanem általános európai vonatkozásban is. Ebben az időben Isztambul az egyik legjelentősebb diplomáciai központ. Bethlen az isztambuli követségeken át tartotta kapcsolatát a legkülönbözőbb országokkal, elsősorban Angliával. Ennek voltak előnyei — így az, hogy a különböző álláspontokat egy hármas vagy négyes követi találkozáson ott rögtön egyeztetni lehetett -, de voltak nagy hátrányai is. Mivel a követek nagy horderejű dolgokban kormányuk jóváhagyása nélkül nem dönthettek, a Bethlen megbízottai által tett javaslatot előbb jelentették küldőiknek. Az akkori közlekedési viszonyok mellett hosszú hónapok teltek el, míg a jelentésre a válasz megérkezett Törökországba; onnan a magyar követ személyesen vagy írásban továbbította Erdélybe, hogy aztán Bethlen észrevételei újabb hónapok múlva jussanak az érdekelt követségek kezébe. Közben a helyzetek megváltoztak, s a javaslatok, vagy a végső megegyezések is nemegyszer tárgytalanná váltak. A nyugati hatalmak éppen ezért általában szélesebb körű meghatalmazással látták el portai követüket, Bethlen azonban ezt sohasem tette meg. Bethlen Gábor uralkodása alatt megindult ugyan az önálló erdélyi diplomáciai szervezet kialakulása, de kiépítésére a tizenhat év nem volt elegendő. Erdélynek állandó külképviselete csak a Portán volt, itt működtek a fejedelem legjobb diplomatái. Másutt csupán alkalmi követségekre került sor, alkalmi emberek bevonásával, akiknek legtöbbször a felkészültsége sem volt kielégítő. A hosszadalmas lassúsággal folyó tárgyalások, a diplomaták hozzá nem értéséből is fakadó információhiány, az egész szervezet korszerűtlensége kedvezőtlenül befolyásolta Bethlen külpolitikai terveinek megvalósulását. 10 1635. február 6. Török-magyarkori állam-okmánytár, i. m. III. k. 228.
