Századok – 1981
Benda Kálmán: Diplomáciai szervezet és diplomaták Erdélyben Bethlen Gábor korában 725/IV
726 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA A diplomáciai szervezet mindenütt hosszú, évszázados fejlődés során alakult ki, a középkori keretekből való kibontakozás nem ment máról holnapra. Az önálló magyar diplomácia Moháccsal lényegében megszűnt. Szapolyai János király franciaországi tárgyalásai vagy I. Szulejmán szultánnal való kapcsolatai nem hoztak létre egyenrangú diplomáciai kapcsolatokat, a Habsburg császári-királyi udvar külpolitikája, kiépülő diplomáciai szervezete pedig — bár időről időre magyarok is, szerepet kaptak benne — nem Magyarország, hanem a birodalom érdekeit képviselte. A 16. század második felében önállósuló Erdély fejedelmei az állami szervezet kiépítésében nem támaszkodhattak kiforrott előzményekre; az önálló diplomáciának sem voltak a fejedelemségben hagyományai. Bár alkalmi követeket már János Zsigmond is küldött, főleg Isztambulba, a Portára, de más uralkodókhoz is, állandósultabb diplomáciáról csak az 1570-es évektől, Báthory István fejedelemségétől kezdve beszélhetünk. Ekkor rendezik be Isztambul Balat nevű negyedében az Erdélyi Házat, az egymást váltó fejedelmi követek szállását is.2 Amikor Báthoryt 1576-ban lengyel királlyá választják, az erdélyi diplomácia önállósága is megszűnik, Krakkóból irányítják, és lényegében betagozódik a lengyel külpolitikába; még leginkább török viszonylatban él tovább a külön diplomáciai szervezet. Amikor azonban Báthory Zsigmond fejedelem 1594-ben felmondja a hűséget a Portának, ez is megszűnik.3 Az ezt követő majd húszéves háborús korszak nemcsak a diplomáciai szervezet kialakulását akasztotta meg, hanem az egész államszervezetet teljesen szétzilálta. Bocskainak nem maradt ideje rá, hogy helyreállítsa, az 1608-ban trónra lépő Báthory Gábor pedig ez irányban alig tett valamit. Amikor Bethlen 1613-ban a fejedelemség élére került, szinte a semmiből kellett a kormányzatot és a diplomáciát újjászerveznie.4 Más vonatkozásban a történeti irodalom már rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek abból adódtak, hogy Bethlennek nem állt rendelkezésére Erdélyben a kormányzat különböző ágazataiban szakértő gárda, úgyannyira, hogy az ügyek legtöbbjét neki magának kellett intéznie.5 Még fokozottabban így volt ez a diplomáciában. A fejedelemségben voltak iskolákat járt, nyelveket értő, ügyesen tárgyaló emberek, akik egy-egy feladat ellátására alkalmasok voltak, de olyanok, akik a fejedelemnek Európát átfogó szemléletét önállóan képviselni tudják, mindvégig hiányoztak. Bethlen nemcsak a diplomácia irányítását tartotta kezében, hanem annak legapróbb részleteit is személyesen kellett, hogy intézze. Még a követi utasításokat is többnyire saját kezűleg írta. 2 A nagyenyedi országgyűlés ugyan már 1560 márciusában elrendelte, hogy Gyulai Mihályt állandó rezidensként küldjék a Portára (Erdélyi Országgyűlési Emlékek II. k. Bp., 1877. 175-176.), de semmi nyoma, hogy az állandóság megvalósult volna. Az első'ellenőrizhetó'en állandó követ 1572-ben tűnik fel, Daczó János személyében. (Bíró Vencel: Erdély követei a portán. Cluj-Kolozsvár 1921. 114.) - Az Erdélyi Házra 1. Bíró Vencel: i. m. 113. s köv. 1. 31594 és 1606 közt állandó portai követ nincs, és a néhány alkalmi követség is főként Székely Mózes rövid fejedelemségének idejére szorítkozik. (Bíró Vencel: i. m. 116-117.) 4Legújabban Mezey Barna: Az erdélyi fejedelemség kormányzata Bethlen Gábor korában. (Bethlen Gábor állama és kora. Szerkesztette: Kovács Kálmán. Bp., 1980. 19. s köv. 1.) Idézi a korábbi irodalmat is. 5 Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata. 1540-1690. Bp., 1980. több helyen is, 1. pl. 256.
