Századok – 1981

Benda Kálmán: Diplomáciai szervezet és diplomaták Erdélyben Bethlen Gábor korában 725/IV

727 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA Ilyen körülmények közt érthető, hogy bármily kiterjedtek voltak is Bethlen diplomáciai érintkezései, az állandó követség rendszere az ő idején sem fejlődött ki. Kivételt képezett a portai követség: az Erdélyi Háznak nevezett követségi épületben már állandó jelleggel jelen volt valaki. Az isztambuli követség fontos volt a török kapcsolatok miatt, de európai vonatkozásban is — erről még külön szólunk majd. A portai rezidensek is sűrűn váltakoztak azonban, s a lényeges ügyeket itt is külön megbízatással érkező „rendkívüli követek" intézték.6 A rendkívüli követ alkalmi feladatot kapott, s ha ezt elintézte, néhány nap vagy hét után visszatért. Amikor szükséges volt a tárgyalás folytatása, újból útrakelt, nemegyszer azonban a megbízást más személy kapta. Arról tehát, hogy Bethlen rendszeresen tájékozódhatott volna a különböző országok erőviszonyairól, hogy saját politikájának alakításához folyamatos információkat kaphatott volna, nem beszélhetünk, ahogy arra sem volt módja, hogy az idegen udvarokat rendszeresen tájékoztassa saját elhatározásairól, vagy céljainak megfelelően befolyásolja. Külpolitikája nem annyira a hatalmi viszonyok ismeretén, inkább intuíción alapult -ezért is érhette több ízben meglepetés, előre nem látott fordulat. Az alkalmi követségek értesülései gyakran felületesek voltak, a követnek nem is volt ideje információit leellenőrizni, a helyzetek is változtak, alakultak, s erről a fejedelem csak megkésve, vagy sehogy sem értesült. A meglepő az, hogy az alkalmi követségek is ritkák voltak. Két kezünkön megszámolhatjuk azokat az eseteket, amikor Bethlen valamely uralkodóhoz diplomáciai ügyben követet küldött, s ez is inkább uralkodása második felében történt. Az európai hatalmakkal az érintkezés nem közvetlenül, hanem szinte mindig a portai, isztambuli követségeker át történt. Erre még szintén visszatérünk. Az elmondottakból következik, hogy erdélyi diplomáciai testületről nem beszélhetünk. Bethlen az alkalmi követséget hol erre, hol arra bízta; utólagosan az a benyomásunk, kereste a megfelelő embereket. Azt azonban, hogy milyen szempontok alapján, nehéz volna eldönteni. A vallási hovatartozás nem számított, diplomatái között a kálvinisták mellett katolikusokat, unitáriusokat és szombatosokat egyaránt találunk. Papokat viszont sohasem alkalmazott a diplomáciában, nem tudjuk miért, szászokat sem. A régi főnemesi, előkelő családok tagjait is csak akkor vette elő, ha ünnepélyes tisztelgés, jókívánságok átadása, valamely udvariassági gesztus volt soron a portán, vagy a császári udvarban, de érdemi feladatot nem bízott rájuk. A II. Ferdinánddal folytatott tárgyalásokban magyarországiakat is felhasznált — így amikor 1623-ban nevezetes házassági ajánlatát első felesége rokonával, Károlyi Mihállyal küldte Bécsbe7 —, más vonatkozásban azonban erre nincsen példa. Diplomatáit, azt mondhatjuk kivétel nélkül, a jónevű és jómódú köznemesség sorából választotta. Ehhez a nagyságosok közé még csak emelkedőben lévő réteghez 6 A portai állandó és alkalmi követeket időrendben, név szerinti kimutatásban közli Bíró Vencel: i. m. 118-122. Ά Károlyinak adott utasítás: Szalay László: Galántai Gróf Eszterházy Miklós Magyarország nádora. II. k. Pest, 1866. 32. s köv. 1.; Kamuthi instrukciója: Szilágyi Sándor: Adalékok Bethlen Gábor szövetkezéseinek történetéhez. Bp., 1873. (Értekezések a történeti tudományok körébó'l. II./VIII.) 44. s köv. 1.