Századok – 1981
Benda Kálmán: Diplomáciai szervezet és diplomaták Erdélyben Bethlen Gábor korában 725/IV
Benda Kálmán: DIPLOMÁCIAI SZERVEZET ÉS DIPLOMATÁK ERDÉLYBEN BETHLEN GABOR KORÁBAN A diplomácia kezdettől fogva mindvégig központi helyet foglalt el Bethlen Gábor politikájában. Ezért talán nem lesz fölösleges, ha megvizsgáljuk a fejedelemség diplomáciai szervezetét és annak működését. Elöljáróban hadd emlékeztessünk arra, hogy a diplomáciai szervezet kialakulása Európa-szerte a 16—17. századra esik. Korábban a nemzetközi érintkezésben csak az alkalmi követségek járták. Velence küldött elsőnek az 1500-as évek elején állandó megbízottakat a fontosabb országokba, s mintegy száz év alatt kialakult a rendszer, hogy az európai államok követeket tartanak egymás udvarában. Az államok közti kapcsolatok állandósulása megindította a nemzetközi jog kifejlődését. A 17. századra már kialakultak a diplomáciai etikett, a követek fogadásának, az uralkodóval és az udvarral való érintkezésének külsőségei. A megszokott formától való eltérés, ha látszatra még oly jelentéktelen is, a diplomáciai etikett nyelvén a két állam kapcsolatában beállott vagy csak ezután bekövetkező változásról ad hírt — ezért minden oldalról kínos aggodalommal figyelik a fogadások külsőségeit. A diplomaták — uralkodójuknak a nemzetközi politikában elfoglalt tekintélye, de részben saját otthoni társadalmi helyzetük alapján - egymás közt is pontos rangsort tartanak. Magasabb ranggal több és más jog jár. Érkezéskor, távozáskor, bevonuláskor a követ által kifejtett pompa uralkodója tekintélyét is öregbíti. Mindez együttvéve közrejátszik abban, hogy a diplomáciai szolgálatban szívesen alkalmazzák a születési arisztokrácia legmagasabb rangú és legvagyonosabb tagjait. A vagyon és az előkelő származás azonban önmagában már egyre kevésbé elegendő: a követtől elvárják, hogy valamelyes politikai, földrajzi és közgazdasági ismeretekkel rendelkezzék. Legfontosabb feladatuk ugyanis, hogy módszeres információt küldjenek az állomáshelyükül szolgáló ország politikai viszonyairól, gazdasági és katonai helyzetéről, az európai hatalmak közt elfoglalt helyéről. Nemcsak az eseményekről szóló beszámolókat várják tőlük — ezeket a kor nyomtatott újságlapjai is közlik —, hanem a politikai és katonai helyzetet alakító tényezők felderítését, az egymással szemben álló pártok erejének a felmérését, a központi hatalom lehetőségeinek a megítélését, általában azoknak a tényezőknek a közlését, amelyekből következtetni lehet a jövő alakulására, s amihez igazíthatják a külpolitikát. Ezzel függött össze a követek másik feladata, az, hogy az idegen udvarban a küldőjük érdekeinek megfelelő politikai irányt juttassák érvényre.1 'Az egyetemes diplomácia-történetre 1. R. B. Mowat: History of European Diplomacy. I. London, 1938; Histoire des relations internationales. Publiée sous la direction de Pierre Renouvin. Főleg a Gaston Zeller által írt I. k.: Les temps modernes. I. De Christophe Colombe à Cromwell. Paris, 1956; Histoire de la diplomatie. Publiée sous la direction de Vladimir Potiemkine. I. Paris, 1946. A velencei diplomáciára: Armand Baschet: La diplomatie vénitienne. Paris, 1962.
