Századok – 1981

Székely György: Emelkedő és hanyatló városok Európában a 17. század első felében 714/IV

721 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA közös hitvallásban, amit 1575. május 17-én elfogadtak, mint jogilag elismert cseh konfessziót. A késő renaissance építmény a Kisoldali téren azonban nem őrizte meg akkori formáját, hanem az 1617—22 években elnyerte újkori alakját. A négy vezető rendi politikus 1618. május 22-én egy Prága-kisoldali nemesi házban jött össze, amikor is a közrend megzavaróinak minősítették a két helytartót. A megtorlást ez a városrész sem kerülte el. A Husz János emlékének szentelt templomot Prága Kisoldalán 1623-ban a katolikusoknak adták át a Habsburg-ház győzelme következtében. A Hradcany városháza a maga 1598. évben épült renaissance épületében, az 1601/4. évekből ennek a területnek önálló városi szervezkedését érzékelteti. A palota körüli városrész sajátos háttere volt az 1618. május 23-i defenestrationak (Fenstersturz), amit a két gyűlölt helytartó ellen követtek el. Prága egésze és városrészei sok viszontagságot éltek át, és megtanulták azokat átélni tudni. A városban történtekért kétségkívül különféle helyek, intézmények és rendek képviselői voltak felelősek a Habsburgok szemében. A 36 rendi igazgató közt, akiket május 25-én választottak, 12 nagybirtokos és 12 lovag mellett 12 polgár volt. Ez utóbbiak közt vezető szerepbe került Früwein Márton, Ottersdorfi János Tivadar Sixtus és Závoricei Skréta Dániel. A mozgalom sikerét gátolta a felkelés rivális vezető csoportja, amelyet a diéta többsége 1618 augusztusában háttérbe szorított, ebben a csoportban is volt befolyásos polgár, a Prága óvárosi Sobiskoi Mágrle Vencel. Utóbb arra is hivatkozni lehetett, hogy a felkelés nem tudta a polgárságot egészében megnyerni, s hogy Fehérhegy után a város kapitulált. így maradhatott épen Tycho Brahe gyűjteménye, amit még 1620-ban René Descartes katona felkeresett. Václav Hollar 1649. évi metszete Prága látképéről a tagoltságot a helynevek, a címerek, az épületek cseh, latin, német szövegével még inkább mutatja: a Ratschin, a vár, a Kisoldal, az Óváros, az újváros és Wyssehrad, valamint a Zsidóváros kerültek megkülönböztetésre. Bármilyen kiemelkedő szerepet töltött be együtt a cseh főváros az egész városhálózatban, más cseh és morva városok is jelentékenyek voltak. A 17. századi Plzen számos templomával, négy városkapujával és elővárosával ezek közé tartozott. A morva területen 1600 körül kiemelkedett Olomouc 6-10 ezer, Jihlava 5-6 ezer, Brno 4-5 ezer, Znojmo 3—4 ezer, Unicov és Uherské Hradistë egyenként, 1,5—2,5 ezer lakosával. A sorrend jelzi a morva városok nagyságrendi átrendeződését a reformáció és ellenreformáció viszontagságai, a bányászat és ipar súlyponteltolódása folytán. A városok szerepét Csehországban átérezte az országon átutazó és a dolgokat Bethlen Gábor híveként látó Szepsi Csombor Márton, aki a zsarnok fejedelem elleni feltámadást nem utolsósorban azzal magyarázta, hogy az és környezete városainak háborgatója volt. A morva városokban is súlyos érvágást végzett a harmincéves háború, ha Olomouc 1624. évi 14 000 halottja természetesen eltúlzott, téves adat a városi krónikában. A fogyást hamarosan kezdte kiegyenlíteni a születések magas száma. A háború elvesztése mégis visszavonhatatlan nyomot hagyott a városi életben, elfojtották a protestantizmust. Cáslav, Litomerice és Kutná Hora városokban tömegesen égették Husz és más huszita személyiségek képeit, könyveit.9 Ά Muzeum Hlavního Mesta Prahy anyaga alapján; a Národní Muzeum ν Praze anyaga alapján; Vlad J. Sedlák: Ο pocátcích erbù prazskych cechü (V Praze, 1945) 32, 34, 45, 49.; Josef Machrek: Ceské zeme a Slovensko (1620-1750) Studia ζ déjin politickych, hospodárskych a interetnickych vztahu (Brno, 1969) 112-116.; Václav Husa: Dejiny Ceskoslovenska (Praha, 1961) 127-128, 134-136.; Frantisek Καν ka: Geschichte der Tschechoslowakei. Kurzer Abriss. (Prag, 1968) 99, S Századok 1981/4