Századok – 1981
Székely György: Emelkedő és hanyatló városok Európában a 17. század első felében 714/IV
718 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA nagyobb városok sem kerültek az első vonalba: Zürich lakosságszáma 1637-ben 8600 volt. A másik jelentékeny német-svájci város Basel volt. A 17. században népessége 10 000 felett mozgott. A növekedés tehát lassú, pedig ezt nem tudhatjuk be a 17. század háborús esztendeinek. Basel semlegesként a harmincéves háború peremén maradt, fenntartva nagyjából régi helyzetét, sőt délnémet menekülteket is befogadott. Talán a Svájcot is zavaró háborús viszonyok ottani menekültekkel duzzasztották fel a város lakosságszámát, s így adódhat, hogy 1638-ban Basel 20 000 polgárát és 7600 délnémet menekültet vesznek számításba.7 A német-római birodalom városi élete kétségkívül magasabb szinten lépett be a 17. századba. Szép fejlődést értek meg a császári és tartományúri rezidencia városok. Bécs 1600 körül már felülmúlta a 100 000 főnyi népességet. Drezda népessége 1603-ban — gyors fejlődés eredményeként - 14 793 lélekre tehető. Elindult gyors pályáján a porosz főváros, Berlin, viszonylag alacsony helyzetből: 1642-ben a helyőrség hozzátartozói nélkül számítva kb. 7500 lélek élt benne. Ezek a példák érzékeltetik, hogy az újkori városfejlődésben a gazdasági fejlődés állandó hatótényezői mellett nagy szerepet kell tulajdonítanunk a politikai központ szerepének. A középkorhoz képest nem is a város önkormányzata már a lényeges, hanem a feudális testületek szerepét is visszaszorító fejedelmi abszolutizmus különféle szintjei. A kisvárosi széttagoltság, önállósághoz ragaszkodás sokszor lassította a fejlődést. Még Caspar Merian 1652. évi Berlin-látképe is a nagyobb, épületekben gazdagabb Berlin mellett (ahová esnek a városháza, a Miklós-, Mária- és Szentlélek-templomok, a régi pénzverde) mutatja be Cöln városát (külön városházával), de a Spree állandó fahídja mégis a kapcsolódás tényezője. A harmincéves háború nagy megrázkódtatással járt a német városok hálózatára. A városok visszaesése egyrészt lélekszámuk apadásában mutatkozott meg. A háború hatásait mindamellett a mai történeti kutatás már nem annyira tragikus demográfiai zuhanásnak tekinti, mint régebben, amikor közel 21 millióról valamivel több mint 13 millióra látták esni 1600 és 1650 között a német birodalom népességét, hanem inkább a németországi városok stagnálásáról beszél. Ujabb kutatások szerint a birodalom lélekszáma nem zuhant olyan vészesen, illetve gyorsan kiheverhette az esést. 1600-ban kb. 15-17 milliós népességről szólnak, 1650-re nézve pedig kb. 16—18 milliós népességet tételeznek fel. A modern történetírásnak másfelől ebben a keretben magyarázatot kell találnia arra, hogy számos város esetében tényszerű a lakosságszám tartós esése, ti. a 16. század végén elért szintet csak a 19., vagy éppen a 20. században érték újra el. Ezért tételezik fel a lakosság regenerálódó képességének, a születési gyakoriságnak csökkenését. Ez esetben az össznépességnek is esnie kellett volna, hacsak más települések pedig nem gyarapodtak volna. Kétségtelen, hogy a hanyatlás olyan településeket érint, ahol a társadalmi-gazdasági okok jól magyarázzák a megcsappant népesség újra fel nem növését. így a Hansa-városok közül Rostock esetében, amelynek nagy része leégett a harmincéves háborúban, a sokáig megcsappant lélekszám (még 1677-ben is 5000), a réginek egyharmada, a városszövetség általános hanyatlása folytán érthető meg. A lassú helyreállás figyelhető viszont meg a Frankfurt an der Oder környéki Eberswalde esetében, amely századokon keresztül viszonylag jelentékeny iparral rendelkezett. Pedig ez szinte teljesen elvesztette népességét (1600:1045, 1635:110,1650: 300). A háború nagy veszteségét érzékelteti az a szám, hogy Rusteberg járásban (a mai 7Anne-Marie ftuz: Affaires et politique. 15-16.; S. H. Steinberg: Der Dreißigjährige Krieg und der Kampf um die Vorherrschaft in Europa 1600-1660. 130.
