Századok – 1981
Zimányi Vera: Bethlen Gábor fejedelem gazdaságpolitikája 703/IV
706 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA Bihar vármegyén és a két vármegyén kívül lehet csak innét belől is 14 ezer emberünk hadra való könnyen ... jó lovas, és igen szerszámos a lovas mind vármegyéken, székelségen igen kopj ás."3 A fejedelemnek ezek az építő, gyarapító évei teremtették meg az alapokat a nagy. európai háborúba való bekapcsolódáshoz. A hadjáratokhoz óriási pénzösszege kre volt szüksége, ez rákényszerítette, hogy egyes nagyobb mennyiségben rendelkezésére álló cikkekkel k%reskedie nTéIsősorban olyanokkal, amelyekre á llami monopóliumot veze tett be. így pl. higanyt senkinek sem volt szabad eladnia Törökország felé, mézet_és viaszt is csak a fejedelem külön engedelmével vihettek ki az országból. De egyes alkalmi lehetőségeket is megragadott pénzszerzésre: első felkelé se elején mindjárt sok hadilovat zsákmányolt; ezeket kiosztotta a szászok k özöt^jürik nek vonóökreit viszont magához vett e és Bécsbe, Velencé be hajtotta, és szép kárpitokat hozatott értük. Krauss György krónikaíró elmondja, hogy „. .. ettől az időtől kezdve Bethlen Gábor a velencei köztársasággal olyan kapcsolatot létesített, hogy egész életén keresztül nagy forgalmat és kereskedelmet folytatott velük, kiváltképpen ügynöke, egy velencei kereskedő, Dániel Nys útján, akinek évenként sok ezer ökröt és tehénbőrt küldött. .., valamint sok viaszt és higanyt is küldött, az pedig helyette értékes ékszereket, selymeket és soha nem látott holmit".4 v Ezek a kereskedelmi ügyletei persze távolról sem fedezhették a háborús költsége ket. Bethlennek más eszközökhöz is kellett folyamodnia. Amint előreny omult Magyarországon, az állami jövedelmeket természetesen rögtön a saját maga számára szedette Tr e. espedigTéhetőleg az erdélyihez hasonlóan hatékony módon. A hadi gazdálkodás idején rendkívüli adókat, szolgáltatásokat is követelt mind az erdélyi, rmnd~pedig az újonnan elfoglalt magyarországi városok polgáraitó l. A társadalom egészét, beleértve a nemeseket is, igyejcezgtT~sokkáTnagyobb áldoza tvállalásra késztetni. ^Erdély sokkal keményebben adózQtt, mint Magyarországé A fejedelem ezt a hatékonyabb adózást próbálta kiteijeszteni Magyarországra is. 1620 júliu sában a besztercebányai országgyűlésen po rtánként 22 forint adót szavaztatott meg , amelyből 1 6-o t a^földe súr nak, 6-ot pe dig a j obbágyo knak kellet t fizetniük. Eredeti tervéről, hogy egyszeri vagyonadóként a z összes jav ak értékének az egyötoHét fizessék be (a nemesek is!) a felkelés szükségleteire, az óriási ellerflœzés miatt le kellett mondania. De a portánkénti 22 forintos adó is hallatlanul magas volt. A hadsereg és a birtokelkobzások segítségével ennek egy részét bizonnyal be is hajtott ák, hiszen „Fejedelmekkel szegény legénynek nehéz üstököt vonni", olvasatjuk egy, a birtokelkobzások ellen panaszkodó iratban. Bethlennek ezek a magyarországi nemesség zsebébe mélyen belenyúló intézkedései olyan sokkhatást váltottak ki, hogy a magyarországi rendek „nem kértek" az erdélyi „zsarnokságból".5 Nem minden katonai és politikai nyomás nélkül, nagy_összegű kölcsön öket is szerz ett. Ezek közül az az ügylete volt a legjelentősebb, amelynek a révén közel 110 000 forintot szerzett hitelbe Lasarus Henc ke l von Donnersmarktól , a tizenöt éves hábor út finanszírozó dúsgazdag bécsi bankártól. A kölcsön fedezetéül lekötötte neki az elfoglalt besztercebányai rézbányák jövedelmét. Ezzel a gesztussal tulajdonképp csak egy már 3Szilágyi i. m. 78. "Bethlen Gábor krónikásai. Szerk. Makkai L. Bp., 1980. 172. 5 A nemesség megadóztatásának tervére Demkó Κ.: A magyar-cseh konföderáció és a besztercebányai országgyűlés 1620.1—III. közlemény. Századok XX. (1886).
