Századok – 1981
Zimányi Vera: Bethlen Gábor fejedelem gazdaságpolitikája 703/IV
705 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA nyugati tőkés polgári fejlődés, ami a nagyhatalmak súlyos diplomáciai és katonai konfliktusainak az árnyékát veti előre. De azt tudta ji ogy egészen másként kell poli tizálnia, mint Báthory Gábor tetteJCülpolitikai szélcsendet kell teremtenie ahhoz, hogy a kis fejedelemség szétzilált belső erőit rendbehozhassa. * ~ — -' Ά belső lendül meglepően lüvtd idő alatt érte el. Hogy milyen viszonyokat talált hatalomra lépésekor, maga mondja el egy levélben: „... szegény Báthory fejedelem idejében minden ember jószága exemptus volt nagyobb részére, minden harminczadokat eldeputált, semmi jószág és majorság az várhoz nem volt, vas kohnak [kohónak] híre sem volt, az vitézlő rendnek esztendőben három négy hó pénzt ha fizettek, nagy csuda volt."1 A tisztviselők megrendszabálvozása. elszámoltatása ., a n fK*Bh ''ytiata t lfiPr > k leváltása révén kis állama jövedelmei hamarosan rendszeresen folytak be. A bérletbe adott harmi ncadhivatalokat és sóaknákat már 1615-ben visszavet te, és újra ál lami kezelé sbe helyezte. Egy közpénztar íelaihiasara irányuló tervét, amellyel a nemességet rendszeresen meg kívá nta adóztatni, nem tudta ugyanke resztülvinni ; az erdélyi országgyűlés csak egyszeri _alkalomra szavazta meg a nemesi adót. Be true η azonban más, hatékonyabb módot talált arra, hogy az állam jövedeTméíFnővelje, és ugyanakkor a nemességet is kézben tartsa. Az 1615. évi szeptemberi országgyűlésen keresztülvitte egy törvény elfogadását, amelynek érteimébén felülvizsgálták az 1588. óta magánszemélveknek eladományozott fiskális birtokokat. Lehetővé vált, hogy mindazoktól vi sszavegy ék az uradalmakat, akik azokat „érdemt elenül" kapták. De még az „érdemesek"-né l levő fiskális birtokok esetében sem tartották fénn a donációs formát, hanem a birtoklást olyan zálogbirtoklássá változtatták, amelyet a fejedelem bármikor megszüntethetett . Természetesen Bethlen és tanácsosai döntötték el azt, hogy kik tekintendők „érdemes" személyeknek. Elképzelhető, mennyire „megfontolttá" tette az erdélyi nagybirtokosokat a függésnek ez a közvetett formája. Rendelkezések sorával igyekezett fellendíteni, biztonságos mederbe terelni a termelést. Átszervezte a bányaüg yet és a nemesfém-beváltás rendszeré t. Mindjárt uralomra lépése után Kolozsvárra helyezte át a nemesfém-beváltá st, két év múlva pedig bányaművelési privilégiumot és kedvezményeket adományozott egy négytagú társulatnak, de kizárólagos bányajogosítványt nem adott senkin ek, fenntartotta az általános bányaszabadságot. Az J_618 . évi áprilisi szebeni országgyűlés további inté zkedéseket hozott: hogy az_ arany és ezüst bővebben lehessen az országb an, kimondták, hogy „mind itt az országban lévő s mind idegen országból jövendő .bányászok, akármely nemzetségből állók, ez országba béjöhessenek^kiknek minden helyeken lévő bányáknak kinyitására szabadságok légyen .. A következő évben még további kedvezményeket adott a bányászat fejlesztésére. Igyekezett megbékíte ni a Báthory Gábor által teljesen felháborított s zászokat, visszaadta nekik az elfoglalt Szebent, és különböző kedvezményekkel törekedett ellenséges érzelmeik leszerelésére. A fejedelem szervezőtehetségét, a lehetőségeket felismerő valóságérzékét és hallatlan energiáját bizonyítja, hogy uralkodásának kezdeti néhány éve alatt mennyire rendbe tudta hozni Erdély belső állapotát. Maga is jóleső öntudattal állapította meg: „Bizony soha nem hittem volna, ilyen romlott állapotban, hogy ilyen megépült hadaink lehessenek ... 1 Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei Bp., 1879, 78. J Erdélyi Országgyűlési Emlékek VII. 478. 4 Századok 1981/4
