Századok – 1981
Zimányi Vera: Bethlen Gábor fejedelem gazdaságpolitikája 703/IV
704 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA század közepétől felgyorsult, és átlagosan mintegy évi 2—3%-os áremelkedést eredményezett. Ez a hosszan tartó, „szekuláris" infláció azonban nem volt olyan nagy mértékű, hogy akadályozta volna a termelést, és szétzilálta volna a gazdasági életet, hanem éppen ellenkezőleg, nagyon élénkítően hatott arra. Az áremelkedés azo nban nem volt egyenletes minden téren. A 16. századi nagy gazdasági növekedés idején ugyanis a népesség, különösen a'városi lakosság gyorsabban nőtt, mint amennyi többletterméket a mezőgazdaság elő tudott állítani. Ezér t a mezö^· gazdasági termékek árai gyorsabban növekedt ek, mint az iparcikkekéi, vagyis ^mezőgazdasági termékek számára kedvező ároll ó a laku lt ki a változó árrendszeren belül._Ez pedig kedvező volt a mezőg azdasági t ermékeket nyu gatra exportáló JcelettóM^eJxn^ai gazdaságok, í gy a magyar gazdaság számára is . Az árforradalom legnagyobb jelentősége éppen az árstruktúra alapvető átrendeződésében, a korábbi értékviszonyok tökéletes eltolódásában állott. Ez az átrendeződés indokolttá teszi, hogy ajöbhi termékhez képe st magas agrárárak esetén .agrárkonjunktúr áról, az agrárá rak relatíyg ked v ez őtlenebbé vál ása idején pedig dekonjunktúráról, agrárdepresszióról beszéljün k. " Nos, a 17. század első évtizedeib en - különböző okok folytán - megtorpant az agrárkonjunktúra, a nemzetközi kereskedelmet is sorozatos megrázkódtatások érték, az - amSflkalTíemesfémszállítmányok pedig drámai mód on csökkentek. A kapitalizmus fejlődése Nyugat-Európában egyre jobban beleütközött az adott gazdasági—társadalmi rendszer korlátaiba, és a fokozódó nehézségek, feszültségek évtizedei után majd csak az angol polgári forradalom rendelkezései teszik szabaddá az utat a fejlődés egy újabb fázisa előtt. Bethlen Gábor korában azonban még csak a nehézségek halmozódásának lehetünk a tanúi. A lázas gazdasági-társadalmi-politikai-hadi események mellett még a termész et erői is tovább",sújtott ák a 17. század első feléne k az embereit: a zún. eu ró pai ,jcisjégkôrszak" a 1 TTszázad első felében érte el a mélypontját, a hőmérséklet 1 C -os csökkenésével, .hideg teleivel, csapadékosabbá váló időjárásával nehezítve a mezőgazdasági termelést. Magyarországon még alig hegedtek be az 1606-ban véget ért tizenöt éves háború ütötte sebek, de sem az ország népessége, sem termelése és külkereskedelme nem érte el -még hosszú évtizedekkel később sem — az 1580-as évek magas színvonalát, ígéretes lendületét. Erdélyben még kevésbé következett be a regenerálódás, mert mindezeken az általános bajokon kívül még külön súlyos tehertételként hatott Báthory Gábor szertele n. nnVpnyp^JfjplfnHy pnlitjWája^amply aJdsjffjpHplermfig külpolitikai biztonságát, belső anyagi erőforrásait és társadalmi békéjét , politikai kormányzatát egyaránt aláásta. A történések fenyegető sorát baljó s esemény zárt a, amelynek áldmeneteléről meglehetős bizonytalanságban voltak a kortársak: 1613. október 23-án török főtis zt védelme alatt választották fejedelemmé a törö k porta*támogatását elnyert 33 éves Bethlen Gábort. Milyen fiatal volt! - mondanánk mai szemmeTnézve az eseményt. Saját korában azonban, amikor a felnőtt kort megért főrangúak átlagos életkora is csupán 46 év körül mozgott, érett férfinak számított, aki a megélt sok viszontagság, valamint saját tanulékonysága, tájékozódó képessége révén valami koraérett bölcsességre tett szert. Visszatekintve megválasztásának idejére, azt mondanánk: nem tudta, mire vállalkozik. Nem tudta, hogy „kis jégkorszak" van, és a termések sorozatosan rosszabbak lesznek, mint régebben voltak. Nem tudta, hogy elmúlt a nemzetközi agrárkonjunktúra, megrendült az európai rézpiac, és a születés nehézségeivel vajúdik, megrázkódtatásoktól szenved a
