Századok – 1981

Trócsányi Zsolt: Bethlen Gábor hivatalszervezete 698/IV

699 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA tisztében éri a halál. Bethlen István pedig annak köszönheti karrierjét, hogy Bethlen Gábor testvére. A számarányok alapján azt hihetnénk, hogy a fejedelmi tanácsban a rendi stabilitást képviselő „régi" arisztokrácia képviseli a túlsúlyt. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy kik közülük Bethlen kormányzatának a kulcsemberei, más lesz a kép. Katonai téren a homo novus-ok csoportjába Rhédei Ferenc, az ország legfontosabb végvárának, Váradnak főkapitánya (egyben lényegében a Partiumnak a Maros és Szamos közti része kormányzója és a bihari hajdúk főparancsnoka), Petneházi jenei főkapitány és Bornemissza János, Bethlen kassai vicegenerálisa tartozik, a „régi" arisztokráciába Bethlen Farkas, az udvari lovasság főkapitánya, továbbá a székelyek két generálisa, Kamuthy Farkas és Béldi Kelemen, végül a lippai főkapitány Keresztesi Pál. Az első csoport katonai súlya láthatólag nagyobb. A polgári kormányzat főtisztségében, a kancellárságban pedig előbb Pécsi Simont találjuk, aztán Kovacsóczy Istvánt. Mindezeken túl: Bethlen Gábor uralkodása alatt bukik meg végleg a „régi" arisztokrácia két kiemelkedő képviselője, Szilvási Boldizsár (többszörös fejedelemjelölt) és Kendy István (volt kancellár, az erdélyi főhatalomért annyit s mindig eredménytelenül küzdő család utolsó politikai reprezentánsa). A fejedelmi tanácsban változatlanul érvényesül a homo novus-oknak az az uralma, amely a Báthory-kort is jellemezte. Ha a fejedelmi tanácsot „döntés-előkészítő" szervnek jellemeztük, a fejedelmi kancellária a végrehajtó hatalom legfőbb szerve. Ezt a kancelláriát ne a 18—19. századi magyar és erdélyi udvari kancellária mintájára képzeljük el. Amazok hatásköre a szorosan vett közigazgatásra (és bíráskodásra) terjedt ki; az erdélyi fejedelmi kancellária hatáskörébe ezen túlmenőleg beletartozott a kincstári, had- és külügyek legfelső fokú intézése is. A hatóság élén a kancellár állt; a legtöbb esetben tanácsúri tisztséget is viselt. A kancellária két szervre oszlott, a nagyobb és kisebb kancelláriára. Az utóbbi a fejedelmi tábla ügyintéző szerve volt; működését érdemben az ítélőmesterek vezették, s kizárólag bíráskodási ügyekben járt el. A nagyobb kancellária személyzetében a titkárok következtek a rangsorban. Számuk a 16. században 1 és 6 közt változik, különösen az 1590-es években szökik magasra. A kisebb kancellárián nem működnek titkárok. A ranglétra alsó fokán mindkét kancelláriában az írnokok állnak (latin nevük scriba vagy juratus nótárius, magyar elnevezésük deák). Bethlen Gábor fejedelemsége idején nem elsősorban a nagy kancellár-egyéniségek léte a novum a kancellária életében, bár mindkét kancellárja jelentős történelmi alak. Pécsi Simon esetében ezt nem tartjuk szükségesnek külön részletezni. De Kovacsóczy Istvánnál is joggal feltételezhetjük ezt - inkább feltételezhetjük, mint állíthatjuk, hisz személyisége aránytalanul kevésbé ismert, mint Pécsié, de erre a feltételezésre jogot ad egyrészt apja alakja, másrészt az, hogy Bethlen Gábor alkalmasnak találta polgári kormányzata élére. Nagy kancellár-egyéniségek azonban akadtak, már a Bethlen Gábor előtti Erdélyben is; elég közülük Csáky Mihály, Forgách Ferenc, Kovacsóczy Farkas, Náprágyi nevét említeni. A kancellária személyi összetételének jelentősebb Bethlen-kori nóvumait a rangsor alacsonyabb fokain kell keressük. Már a titkároknál is sokatmondó a változás. Az 1590-es évek 5-6 titkárával szemben most 2—3 secretarius működik a fejedelmi kancellárián, köztük azonban a későbbi kancellár Kovacsóczy István, továbbá Ványai Illés, áz 1620-as években Bethlen Szepesi Kamarájának tanácsosa és perceptora. Hosszan szolgál a kancellárián titkárként Bethlen éveiben Ádám Erasmus és Beöleöny Gáspár. A titkárok