Századok – 1981
Makkai László: Bethlen és az európai művelődés 673/IV
696 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA nyeit tekinteni? Az angol és hollandi polgári műveltséggel való kapcsolatfelvétel ez ellen szólna, de annak távoli következményeit ő még nem mérhette fel. Van azonban egy területe a művelődésnek, a művészet, ezen belül is az építészet, az iparművészet és a zene, amelyen Bethlen nagyon is igényes volt. Ha udvarát nem tudta is a divatos tudományművelés központjává tenni, fényét királyivá fokozta művészetpártolásával. Nagyszabású építkezései ugyan a 16. században Toszkánában, Peruzzi és Vignola hatására kialakult és Magyarországra is korán eljutott későreneszánsz stílust folytatták és semmiféle barokk ihletést nem mutatnak, de a barokk ezidőben egész Kelet-Közép-Európában még csak egyházi, főként jezsuita épületeken jelentkezik, a világi építkezésben többnyire csak a század második felében. Bethlen építészei egyébként ugyanúgy északolasz mesterek voltak, a veronai Giacomo Resti, a mantuai Giovanni Landi és a velencei Agostino Serena, mint a náluk fiatalabb Carlone és Spazzo, az első magyarországi barokk épületek tervezői. A későreneszánsz sarokbástyás várkastélyt Bethlen építkezéseiben elsősorban Fogaras, a centrális típust Várad ötszögű belső kastélya és az alvinci hatszögű kastély képviseli.60 Saját kezdeményezésének látszik, alighanem az eperjesi Linder Márton közvetítésével az „olasz fok"-nak nevezett pártázat meghonosítása Erdélyben, elsősorban a pompás gyulafehérvári palotán és a dévai Magna Curián. A fejedelmi lakóhelyek belső díszei a magyar „virágos reneszánsszá" akklimatizálódott toszkán motívumokkal faragott ajtó- és ablakkeretek, kandallók, lépcsőfeljárók és „mészmetszésű" (stukkó) vagy festett mennyezetek, ajtók, bútorok voltak. Ez utóbbiak kiváló mesterét, Egerházi János képírót Bethlen meg is nemesítette.61 A lakberendezés igazi színpompáját a falak és bútorok „öltöztetése" adta. Bethlen minden lakóhelyén flandriai képes goblenek, velencei brokát, selyem- és bársonyteritők, függönyök, aranyozott bőrkárpitok borították a követ és a fát. Közvetlenül a fejedelem halála előtt, a végrendelet előkészítésére leltárt vettek fel a házöltöztető textiliákról és a részben aranyozott asztali ezüstneműről, valamint a fegyvertárról. Csak a mennyiség érzékeltetésére álljon itt két szám: a leltárban 155 flandriai képes goblen szerepel kb. 12 500 (akkori) forint értékben, ami Erdély évi portai adójának felelt meg, s az asztali ezüstnemű mintegy 1600 kg-ot, értékben 120 000 forintot, azaz annyit tett ki, mint a királyi Magyarország egyévi kamarai bevételei ebben az időben. Míg az építészet és a berendezés Bethlen Erdélyében és a királyi Magyarországon is hűségesen követte az európai stílusfejlődést, addig a díszítésbe, főleg az iparművészetbe sok török, ill. török közvetítésű keleti motívum és tárgy került bele. Mindenekelőtt a férfiviselet alakult át törökössé, ami a lengyeleknél is megtörtént. A magyar nemesség éppoly büszkeséggel vallotta magát „szittyának", a lengyel pedig a lényegében ugyanazon iráni „szarmatának", s hordta a keleties huszárharisnyát, a derékba szabott dolmányt, a prémes-sújtásos mentét, a nevében is török csizmát, s cserélte fel a nehézlovasság egyenes kardját a könnyűlovasság görbe szablyájára. Asszonyai pedig kendőikre, terítőikre az olasz reneszánsz és a német barokk ornamentikába vegyítve török szekfű- és tulipánmotívumokat hímeztek. Elteijedt a török szőnyegek használata, majd szövése is. Bethlen udvarában 60 Balogh Jolán: Olasz tervrajzok és hazai későrenaissance épületeink. In: Magyarországi reneszánsz és barokk. Bp., 1975. 55. s. k. 1., Β. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Bukarest, 1970. 60-72. 61 B. Nagy Margit i. m. 85-149.
