Századok – 1981
Makkai László: Bethlen és az európai művelődés 673/IV
697 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA a törökös iparművészet nem volt erőteljesebben képviselve, mint a lengyel arisztokrácia köreiben, s elsősorban a díszfegyverek, lószerszámok, mindenekfelett pedig a szőnyegek képviselték. Ez utóbbiakból az idézett leltár szerint 98 „díván" (azaz perzsa) és 88 „skárlát" (azaz török) szőnyeg volt a gyulafehérvári palotában, legalább olyan értékben, mint a fejedelem flandriai képes goblenei.6 2 Bethlen udvara tehát leginkább a lengyel királyi udvarra hasonlított, ha a nyugati és keleti motívumok sajátságos keveredését tekintjük, de hasonlított rá zenei életével is. Minden művészet közül Bethlent leginkább a zene kötötte le. Uralkodásának kezdetétől haláláig fáradhatatlanul toborozta német és olasz földről a muzsikusokat. A lantjáték második virágkorában élvén, ezt kedvelte legjobban; két német lantosát állandóan maga mellett tartotta. De szívesen hallgatta kora másik népszerű hangszerét, az orgonát is, melyet azonban hiába próbált papjai ellenére saját felekezete templomába bevezetni. Világi orgonistája kettő is volt, Johann Preussinger és Michael Hermann; trombitásokat, hegedűsöket, virginásokat foglalkoztató zenekarának Bécsből hozatott karmestert Johann Thossel személyében. Ε három jeles muzsikus Bethlen halála után szász városokba költözött, és beolvadt a szász patriciátusba.6 3 A magyar földön újdonságnak számító polifóniát is igyekezett az egyházi zenében meghonosítani. Ebben a szász városok zenei élete már előbbre járt, s ezeknek példájával riasztotta az orgonának és a „motétás" zenének ellenálló kántorát: „Te füles, ha zenét és összhangzatos éneket nem tanulsz, elkergetlek."64 Legjelentősebb zenei újítása azonban az olasz balett és opera bevezetése volt, amihez Velencéből hozatott színészeket, egy spanyol táncmester, Don Diego de Estrada vezetésével.6 s Talán a kor nagy zeneszerzőjének, a velencei Monteverdinek valamelyik operája is színre kerülhetett Erdélyben. A gyulafehérvári udvar zenei élete volt az a pont, amelyen a fejedelem ortodox kálvinista prédikátoraival nyíltan ellentétbe került, de nem engedett szűkkeblűségüknek. Bethlennek a korabeli európai műveltséghez való viszonya éppúgy telve van ellentmondásokkal, mint a válságkorszak, amelyben élt és mint politikai pályafutása is. Az ellentéteket maga is látta, de nem próbálta azokat sem egyoldalúan kiküszöbölni, sem összeolvasztva feloldani. Az erdélyi tolerancia légkörében nevelkedett és egy sokvallású, soknemzetiségű ország kormányzására vállalkozó államférfi kultúrpolitikájában sem törekedhetett másra, mint a kibékíthetetlennek látszó ellentétek békés egymás mellett élésén munkálkodni. 6 2 Bethlen Gábor emlékezete ... i. m. 199-207. 6 3 Bethlen Gábor krónikásai. .. i. m. 172. 6*Pokoly József: Az erdélyi református egyház története II. Bp., 1904. 84-85. 6 5 A balettről maga a fejedelem is büszkén emlékezik meg egy levelében, 1. Szilágyi Ferenc: „Balleth" Bethlen Gábor udvarában. Magyar Nemzet, 1980. júl. 18.; egyik előadás részletes leírása Don Diego emlékiratában, Bethlen Gábor emlékezete ... i. m. 241-242.; az olasz „komédiáról" Krauss György emlékezett meg, Bethlen Gábor krónikásai.. . i. m. 172.
