Századok – 1981

Makkai László: Bethlen és az európai művelődés 673/IV

695 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA dik, hogy Magyarországon most kevés az aranycsináló, bár régen sokan voltak, de meggazdagodtak, és biztonságosabb országokba költöztek.5 8 Aligha képzelhető el, hogy Bethlen ne tudott volna a kor fejedelmi udvaraiban divatozó hermetizmusról és panszofizmusról, hiszen környezetében sokan voltak, akik erről beszámoltak. Valószínűleg könyvtárából sem hiányzott az ilyesféle irodalom, mert pl. Fludd reprezentatív művét éppen az a Cseffei László hozta magával, akit Bethlen unokaöccsének nevelőjeként küldött külföldre, márpedig a fejedelmi könyvtár főleg ilyen módon gyarapodott. Az erdélyi szükségleteket és lehetőségeket felmérő józan gondolkozása azonban elhárított a Rajna menti későreneszánsz hatásából mindent, ami pusztán csak kuriózum volt, és kultúrpolitikai céljait nem szolgálta, magáévá tette viszont az iskolaalapító lelkesedést, a panszofizmus legmaradandóbb tartalmát. Noha könyvtárának pusztulása miatt szellemi érdeklődésének teljességét nem ismerjük, fő irányait mégis kitapinthatjuk. Levelei alapos teológiai műveltséget, főleg bibliai olvasottságot, következetes kálvinista világnézetet és morált tükröznek, de a számos latin szólásból csakúgy, mint az ékesszólás fontosságáról több ízben tett nyilatkozataiból a humanista retorikus képzettség megbecsülésére is joggal következtethetünk. A kálvinista későhumanizmus szerves tartozékaként a történelem is erősen foglalkoztatta, tanulságokat keresett benne, és saját tekintélyét is igyekezett történetileg megalapozni. Különösen Nagy Sándor, Attila és Hunyadi Mátyás vonzották, mint azt a környezetében élő írók és képzőművészek alkotásai is mutatják. Opitz Mártont sem költői érdemeiért, hanem Erdély ókori emlékeinek felkutatására hívta vissza. A manierista stílusnak sem latin, sem magyar irodalmi formája iránt nem mutatott Bethlen különösebb rokonszenvet. Rimaynak egy ízben egyenesen gúnnyal említi „ritmusait", igaz, adott esetben nem verset, hanem diplomáciai tájékoztatást várt tőle. De a kor divatos alkalmi költészete sem lelkesítette, mert pl. mikor néhány szóval megköszönte Böjti panegyrisét, nem költői, hanem tudományos munkára buzdította.5 9

A fiatalabb manierista, vagy manierista hatásokat mutató magyar írónemzedéknek azok a tagjai, akik műveikben Bethlenről vagy Bethlenhez szólnak, Prágay András (Sebes agynak késő sisak), Szepsi Csombor Márton (Udvari schola), főleg pedig Pataki Füsüs János (Királyoknak tüköré) nem a fejedelem közvetlen környezetében éltek, hanem Rákóczi György sárospataki főúri udvarának hatókörében. Rimay sem Bethlennel, hanem Rákóczival levelezett. Ha Bethlen nem kedvelte is különösebben a manierizmust, udvarában érvényesülni engedte. Idetartozik Opitz 10 emblematikus verse, melyeket Gyulafehérvárt falképek alá festettek fel, s melyek verseinek 1621. évi frankfurti kiadásában megjelentek, továbbá manierista ihletésűnek lehet tekinteni Sadeler és Kilian Bethlenről készült portréin, valamint egy hollandi lovasképén az emblematikát, a fejedelem politikai jelszavainak (consilio firmata Dei; arte et marte) képi és verses értelmezését. Egészében azonban sem Betlilen ízlését, sem udvarának szellemi légkörét nem lehet manieristának nyilvánítani, mert alapvetően hiányzott belőle a különcködés, a sznobizmus, a fantasztikumhajhászás, Bethlen gondolkozásából pedig a sztoikus beletörődésnek akár csak nyoma is. Igénytelennek, a korabeli európai művelődés széles választékából kevéssel, és abból is a régimódival beérőnek kell ezek után Bethlen kultúrpolitikáját és kulturális létesítmé-5 'Szőnyi György Endre: Titkos tudományok . . . i. m. 127. 5 9

Bethlen Gábor emlékezete . . . i. m. 19.