Századok – 1981

Köpeczi Béla: Bethlen Gábor és állama 664/IV

665 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA tania, ha legalább korlátozott szabadságát és fejlődését biztosítani akarja. Az ő felfogásában a fejedelemség „legerősebb pajzsa ez mi nemzetségünk megmaradásának, ha örökössé lehet önmagában, és nem szaggathatják idestova. Ebből várhatjuk örökös megmaradását egész nemzetségünknek". Az 1606-ban megkötött bécsi béke ezt a felfogást erősíti meg, amikor nemcsak Erdély különleges státusát ismeri el, hanem a magyarországi nemesség sérelmeinek egy részét orvosolja, és kísérletet tesz a vallási ellentétek rendezésére.3 Bethlen Gábor Bocskai felfogását követi — sőt mint állítja, ő volt ennek kidolgozója —, amikor török segítséggel fejedelemmé választják. 16 éves uralkodása alatt a török orientációnak legnépszerűtlenebb konzekvenciáit is vállalja, mert arról győződött meg, hogy az Oszmán Birodalom a nagyobb erőt képviseli. A fejedelemválasztó országgyűlés is azt ajánlja, hogy a „fényes portához viselje oly engedelmességgel magát, hogy onnan romlása ne következnék e szegény országnak". A megmaradtak békét akarnak általában is, s a végzés ezért kimondja: „A kereszténységgel is, római császárral, őfelségével és Magyarországgal az jó szomszédságot és békességet szorgalmasan megőrizze."4 Azoknak, akik kifogásolják török orientációját, azt válaszolja, hogy a keresztény országok és fejedelmek viszálykodásai hozták a veszedelmet Európa e részére, és kifogásolja miért éppen csak Erdély ostoroztatik és ítéltetik el minden szánalom nélkül a törökbarát politika miatt, amikor más keresztény fejedelmek is együttműködnek a Portával.5 Bethlen „törökösségét" kárhoztatva már a kortársak is szemére vetették, hogy kész volt a főleg kereskedelmi szempontból fontos Lippa várát átadni a Portának, csakhogy fejedelmi székét megtarthassa. Az igazság az, hogy igyekezett elkerülni ennek az ígéretnek a teljesítését, amelyet — egyik-másik elődjéhez hasonlóan — még fejedelemmé választása előtt tett. Amikor részben éppen a császárpártiak intrikája miatt erre rákényszerül, az országgyűléssel együtt így érvel: „Az egy Lippa odaadásával hazánkat egészen utolsó veszedelemből, magunkat, feleségeinket, gyermekeinket meg kellett váltanunk."6

A kisebbik rossz politikáját vállalja tehát abban a meggyőződésben, hogy Erdélyt meg tudja védeni a pusztulástól, s a Porta támogatja a fejedelemségen kívüli terveit is. 3 Vö. Benda Kálmán: A Bocskai-szabadságharc, Budapest, 1955. 'Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Szerk. Szilágyi Sándor, Budapest, 1880, VI. 358. sSzilágyi Sándor: Adalékok Bethlen Gábor szövetkezéseink történetéhez, Budapest, 1873. 15-16. 6 A teljes szöveg így hangzik: „Ilyen utolsó veszedelmes kételenségünkben egyebet semmi úton nem cselekedhetvén, módunk is a megtartásban nem lehetvén, sem kárunkat, gyalázatunkat és lelkiismeretünk sérelmét tekinthetjük, egész megmaradásáért és bizonyos békességünkért, nem kedvekereséséért, hanem csak kételenségből, nem annyit, az mennyit az hatalmasok kévántak (mert követünk is, ha halált kellett volna szenyvedni is, Jenőt, sem többeket oda nem ígért), hanem egyéb a miben nem lehetett és most sem lehet, az egy Lippa odaadásával hazánkat egészen utolsó veszedelemtől, magunkat, feleségünket, gyermekünket meg kellett váltanunk. Melyben universaliter országul, egész három nemzetül, censuránkat vévén veszedelmünk eltávoztatásáért consentiáltunk; melyből hogy hazánknak minden jova és egész keresztyénségnek is a mi megmaradásunk után semmi ártalma ne következzék, Nagyságod gondviselésére támasztottuk; sőt ha szinte ebből idegen ítéletek, gondolatok támadnának az keresztyén országok között, tudván, hogy a mi veszedelmünknek csak az magok abból következendő veszedelméért sem örülnének, megszánván, nyilván való kételenségünkből cselekedetünkért nem infestálnak bennünket érette; holott jobbnak ítélvén szent Dáviddal együtt ilyen ügyünkben, hogy Isten kezében essünk inkább, hogysem ember kézben." Gyulafehérvári országgyűlés, 1616. ápr. 17—máj. 7. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Szerk. Szilágyi Sándor, Budapest, 1881, VII. 322.