Századok – 1981

Köpeczi Béla: Bethlen Gábor és állama 664/IV

666 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA A 17. század elején új helyzet alakul ki Nyugat- és Közép-Európában, amely a Habsburg- és az Oszmán Birodalom közötti viszonyt is kérdésessé teszi. Az osztrák Habsburgokkal szemben erősödik a német fejedelmek ellenállása, amikor az előbbiek abszolutista törekvésekkel kísérleteznek, s ezekhez igénybe veszik az ellenreformációs egyház segítségét. Az ellentétek a cseh rendek Habsburg-ellenes felkelésével törnek felszínre. A csehek oldalán részt vesznek egyes osztrák örökös tartományok rendjei és több birodalmi fejedelem, majd Dánia és Svédország is. A császár mellett is tetemes birodalmi erők szállnak síkra Bajorország vezetésével. Mi több, a spanyol Habsburgok is készek Bécs segítségére sietni s egyúttal a maguk számára új előnyöket biztosítani, mindenekelőtt a Spanyol Németalfölddel tartott kapcsolatok megszilárdítása érdekében. Ilyen módon szembekerülnek Hollandiával és Franciaországgal, amelyek közül az első mindjárt a kezdetén, a második később a Habsburg-ellenes koalícióhoz csatlakozik. Bethlen ebben a helyzetben elérkezettnek látja az időt arra, hogy megkísérelje cseh birodalmi és török segítséggel a Habsburgoktól független magyar állam visszaállítását. Ez az állam elképzelése szerint Ausztria egyes részeit is magában foglalná, és a német-római birodalom része lehetne mint választó királyság. Ε terv megvalósítása érdekében széles körű diplomáciai tevékenységbe kezd, amellyel Erdélyt bekapcsolja a nagy európai küzdelmekbe. Miután felveszi a kapcsolatot az új cseh királlyal, Pfalzi Frigyessel és a vele szövetkezett osztrák rendekkel, s megkapja a Porta engedélyét, 1619 szeptemberében megindul Felső-Magyarország felé, s szeptember 21-én a kassai gyűlés az „ország fejévé, előttejárójává és gondviselőjévé" választja. Gyors sikerei azzal magyarázhatók, hogy a magyar főurak, a vármegyék és főleg a városok maguk is elérkezettnek látját az időt a Habsburg abszolutista törekvésekkel való szembefordulásra és a protestáns vallási sérelmek orvoslására. Az ország legnagyobb főurai ligára, titkos szerződésre lépnek Bethlennel, azt ígérve, hogy egymást el nem hagyják. Már a pozsonyi országgyűlésen felmerül királlyá választásának terve, de a fejedelem elzárkózik előle, mert a török beleegyezését még nem bírja, s csak a kormányzói címet fogadja el. Tartózkodó, talán túl óvatos magatartására jellemző, hogy a cseh és osztrák szövetségesei által is szorongatott császári főváros alól visszavonul arra hivatkozva, hogy védekeznie kell a Lengyelországból betört erdélyi trónkövetelő Homonnai ellen. Kilenchónapos fegyverszünetet köt, amelyet fel akar használni arra, hogy helyzetét kifelé és befelé is tisztázza. Ami a külső kapcsolatokat illeti, szilárd szövetségi rendszert kíván létrehozni, s ezért szorgalmazza a szerződés megkötését a cseh rendekkel, amire 1620. január 15-én kerül sor. Tárgyalásokat kezdeményez azonban Velencével és a nyugat-európai országokkal is. Legfontosabbnak azt tartja, hogy a Porta álláspontját ismerje meg királlyá választása ügyében, és katonai segítséget kapjon tőle. A szultán 1620. június 22-i levelében felhívja a magyar rendeket, hogy „válasszanak maguknak új királyt", s ígéri, hogy ő azzal „megtartja a szent békességet". Tehát beleegyezését adja Bethlen magyar királlyá választásához, de katonai segítséget nem ígér, mert másutt van elfoglalva. Baj van a „szent békességgel" is. A török ahelyett, hogy katonailag támogatná Bethlent, felhasználja az alkalmat arra, hogy elfoglalja Vácot, ami nagy megrökönyödést vált ki a fejedelem magyarországi híveinek körében. Külön gondot jelent a török kapcsolatok szempontjából Erdély kérdése. A Portán ugyanis megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy Bethlen lehet-e egyszerre Magyar-