Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Ullmann; Hans-Peter: Ipari érdekek és a német társadalombiztosítás megszületése 1880-1889 647/III
FOLYÓIRATSZEMLE 647 rabszolgáikhoz, a legmegfelelőbb módszer számukra az erőszak volt. Emellett egyfajta patronálási rendszert is kialakítottak", így jött létre az a speciális termelési mód, amely jogilag szabad emberek létét és a rabszolgaság elemeit egyesítette. Ez a különös fejlődés nem ismeretlen az emancipáció utáni társadalmakkal foglalkozók számára. Az egy Haiti kivételével, a régi ültetvényes osztály kizsákmányolóként folytatta tevékenységét a rabszolgaságtól „megtisztult" területeken, és az újfajta függőségi viszony vette át mindenütt a régi helyét. Számos kutató híve annak az elméletnek, hogy a nyitott és lezárt források meghatározzák az ültetvények jövőjét, azaz ahol még van elfoglalható szabad földterület, ott folytatódik a rabszolgaság, ellenkező esetben nem. Ezt az elméletet, amely a Brit Nyugat-Indiák esetében tökéletesen helytáll, az Egyesült Államok vonatkozásában még nem vizsgálták meg. A két fent említett terület között tanulságos párhuzamokat találhatunk. Az olyan alapvető különbségek mellett, mint hogy a nyugat-indiai ültetvényeseket kártalanították, és a felszabadítás békésen ment végbe, mind a törvények körüli huzavonák, mind a volt ültetvényesek aknamunkáját tekintve a két terület nagy hasonlóságokat mutat, amit színez és bonyolít az amerikai déü szegény fehérek léte és a volt rabszolgákkal éppen ellentétes társadalmi mozgásuk. A legfontosabb kényszerítő erő minden rabszolgaság utáni társadalomban a törvény maga volt, hangsúlyozza Pete Daniel, és tanulmánya befejező részében a különböző törvények, rendeletek és szerződési szokások hatásait elemzi. Végül megállapítja, hogy a négerek helyzetének konkrét meghatározása igen nehéz és teljesen mindeddig be nem fejezett munka: az amerikai délen való megléte nem egyedülálló jelenség, és ismételten hangsúlyozza, hogy a „peonage" okai az analfabétizmus, a törvénykezés, a szerződési rendszerek és az erőszak voltak. Bár ezeket a felszínen nem lehetett érzékelni, a kutató azonban semmilyen módon nem hanyagolhatja el, és kerülheti meg a nem tudatos rabszolgaság problémakörét. Cs. K. Gy. The Journal of American History Vol 66. No. 1 June 1979. 88-99. HANS-PETER ULLMANN: IPARI ÉRDEKEK ÉS A NÉMET TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS MEGSZÜLETÉSE 1880 -1889 Κ. Ε. Born megállapítása szerint Bismarck nem rendelkezett kialakult, zárt társadalompolitikai programmal, lépéseit kizárólag politikai szempontok irányították, mindenekelőtt az a törekvése, hogy a fennálló állam- és kormányformát, az alkotmányos monarchiát megvédje a továbblépést követelő erőkkel szemben. Ismeretes, hogy a kivételes törvények a munkásmozgalom szervezőinek félreállításával, politikai tevékenységük erőszakos elfojtásával próbálkoztak. Velük szemben a 80-as évek új kezdeményezései „a jó dolgozók állami gondviselésével" kívánták a szocialista mozgalom tömegbázisát szűkíteni. Az állami szociálpolitika korántsem tekinthető előzmény nélküli jelenségnek a német történelemben. Poroszországban például az 1840-es években bontakozott ki az a — viszonylagos gazdasági elmaradottságra, hirtelen gyorsuló iparosodásra és bürokratikus reformokra visszavezethető - szociálpolitika, amelynek sajátossága a preindusztriális-patriarcháüs és liberális elemek keveredése volt. Ez figyelhető meg többek között az 1845-ös ipartörvényben, amely az egyéni felelősség és az állami kényszer összekapcsolásával törekedett a probléma megoldására. Az egymásnak ellentmondó két komponens viszonya azonban nem tisztázódott a későbbiekben sem, s ez végső kifutásában a „liberális-állami" társadalompolitika kríziséhez vezetett. Igaz, az 1871-ben megalkotott Haftpfljchtgesetz (a vállalkozó felelősségét megállapító törvény üzemi baleseteknél), s az 1876-os két ún. segélypénztártörvény a liberális-állami tradíció továbbéltetésével kísérletezett, kudarcuk az 1878-as represszív politika meghirdetéséhez, majd a szociális kérdés súlyosbodásához vezetett. A vázolt folyamat egészében a munkásbiztosítás az állami-liberális társadalompolitika válságára választ adó,
