Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Walsh; Margaret: A divat demokratizálódása 644/III
644 FOLYÓIRATSZEMLE 20. század elejéig vezető szerepet játszhattak a különböző nemzetek politikai fejlődésében. Az integráló és öntudatosító tényezők sorában említik itt a szerzők a nemzeti szenteket. Kiegészítő, illetve bizonyos mértékig konkurráló tényezőt látnak a politikai intézményrendszerben, pontosabban az államban. Az állam teremtette meg a társadalmi mobilitás kereteit, tette lehetővé új politikai és gazdasági hatalmi elitek kialakulását, az államhatalomban való részesedés aktív formájában. Passzívan jelentette a közös politikai szervezet központosító tendenciáját, a gazdasági alap és a társadalmi intézmények közös kiépítését, a közlekedési hálózat sűrítését, másrészt az ideológiai szerep elmélyítését az állami közoktatás révén, a nemzeti nyelv oktatását. Ezek a tényezők természetesen a soknemzetiségű államokban már nem álltak rendelkezésre, sőt itt az idegen államisággal szemben éppenséggel a centrifugális tendenciák erősödtek, amit az első világháború katonai erőfeszítései még csak tovább erősítettek. Az oszmán birodalom területén a gazdasági stagnálás vagy inkább hanyatlás ugyancsak a dezintegrációt segítette elő. Az egyén szempontjából a szerzők a motivációt tartják lényeges mozzanatnak. Az egyén lojalitása a nagycsoporttal szemben bizonyos elvárásokra is vezet, a nagycsoport kívánatos, feladatszerűen adódó sikerei vonatkozásában, ez válik a csoportérdek alapjává. Az érdek viszont a csoport helyzetének javítására ösztönöz a konkurrenciával szemben, s ez megint csak a csoport iránti lojalitást erősíti. A tanulmány második, rövidebb részében a folyamat struktúráját vizsgálják a szerzők. A nemzeti integrációt Miroslav Hroch alapján periodizálják. ök is megkülönböztetik a kezdeti szakaszt, amelyben csak néhány értelmiségi tudatosította magában a nemzet létét és a hozzá való tartozást, az agitáció szakaszát, amikor a nemzet vezetői már szélesebb körben igyekeznek tevékenykedni a nemzeti öntudat terjesztése érdekében, és a harmadikat, amikor ez az agitáció már eredményeket ér el, és a nemzeti mozgalom tömegessé válik. Az eredeti Hroch-féle periodizációhoz a szerzők még egy negyedik szakaszt kapcsolnak hozzá, a politikai konszolidáció szakaszát, amely az államban valósul meg. Ez az állam pedig a nemzetállam, sőt esetleg a másokat „felülrétegző" (tehát más nemzetek vagy nemzetrészek fölötti uralmat megvalósító) állam. Állam és nemzet ugyanis az egész mozgalom kezdetén sehol sem fedték egymást. Ezért volt az első szakaszokban olyan nagy jelentőségű a Herdertől és másoktól átvett nyelvnemzet és kultúrnemzet fogalom. Az agitációnak a szerzők szerint voltaképpen az első pillanattól kezdve van valami forradalmi töltése is, idővel forradalmi harccá válik. A szerzők valamennyi nemzet esetében megjelölik ennek a folyamatnak a fő szakaszait és tartalmát. Persze a forradalmi harcot elég szélesen értelmezik, így Sztambolov egykori bolgár miniszterelnök meggyilkolása vagy az első Balkán-háború is ennek a forradalmi harcnak a részeivé válnak, nemcsak a korai szerb és görög, vagy a későbbi bolgár felkelések. A politikailag „felülrétegzett", vagyis más nemzet uralma alatt álló nemzetek helyzete természetesen nehezebb, a szerzők ezt befejezésként a boszniai fejleményekkel, a Mlada Bosna szervezet megalakulásával és tevékenységével illusztrálják. Az Osztrák-Magyar Monarchiától való elszakadás és az önálló délszláv állam megteremtésének a jegyében jutott el ez a mozgalom a szarajevói merényletig. Nagyon hasznos a tanulmány végén közölt válogatott bibliográfia, mind a délkelet-európai eseménysorokhoz, mind a nemzeti problematika egészéhez, amely elég tekintélyes magyar anyagot is felsorol a szerzők betűrendjében. N. Österreichische Ost hefte 1978. 19. év f. 1. sz. 48-78. MARGARET WALSH: A DIVAT DEMOKRATIZÁLÓDÁSA Az 1876-os philadelphiai centenáriumi kiállítás nézői eltöprenghettek a divat által is kifejezett társadalmi határok múlandóságán. A felső tízezer ruháit láthatták, de ezek most már mindenki számára elérhetőek voltak. A 19. század közepéig csak a gazdagok engedhették meg maguknak az állandóan változó divat követését. De a papír szabásminták gyors elterjedése következtében, néhány éven belül az amerikai asszonyoknak, majd európai vetélytársaiknak is megadatott a lehetőség, hogy tetszés szerint csinálják
