Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Ladányi Andor: Az egyetemi ifjúság az ellenforradalom első éveiben (1919 -1921) (Ism.: Nagy Zsuzsa) 627/III

628 TÖRTÉNETI IRODALOM tényleges és átvitt értelmében egyaránt, s ennek szükségszerűen meg kell legyen a politikai lecsapódása is - igazodva az adott időszak feltételeihez, lehetőségeihez, követelményeihez. A zömnél azonban, mint Ladányi kimutatja, a megélhetési szempont megelőzi a politikait. A kötet talán legtanulságosabb része azzal foglalkozik, kikből áll az egyetemi ifjúság, megélhetési gondjai milyenek s azokat mi határozza meg? Amikor erre válaszol, mindazokhoz szól, akiket a középrétegek társadalom- és politikatörténete érdekel. A hallgatók túlnyomó része, kb. 70-80%-a ui. középrétegbeli, azon belül is főleg köztisztviselő családból került ki. Más feldolgozásokból tudjuk, hogy a háború végére aránylag a legnagyobb mértékben éppen e rétegek jövedelme, életviszonyai romlottak. A Tanácsköztársaság idején társadalmi presztízsük súlyosan megrendült. A történeti Magyarország szétesése önmagában véve is beárnyékolta egzisztenciájukat; a megszállt és új államhatárok közé került területekről legnagyobb számban az állami- és köztisztviselők, alkalmazottak menekültek el. A vagonlakók zöme az állami és közhatalom egykori képviselőiből került ki A menekült egyetemi hallgatók száma szintén oly tekintélyes, hogy saját szervezeteket alakítanak Budapesten. A diáknyomor korábban sem ismeretlen jelenség, s a Tanácsköztársaság is rendszeresen segélyt folyósít az egyetemistáknak. A politikailag indifferens hallgatók elsősorban azért léptek be az új, forradalmi egyetemi ifjúsági szervezetekbe, hogy a segélyt, az élelmiszeijegyeket stb. biztosítsák maguknak. Az egyetemi hallgatók nagy része megjárta a frontokat, tartalékos tisztként tért haza, s jórészt osztozott a leszereltek sorsában, gondjában. Az ellenforradalom idejéről szólva Ladányi szentel először az irodalomban érdeme szerinti figyelmet az anyagi tényezőknek, s mivel körültekintően jár el, egészen új oldaláról világítja meg az egyetemi ifjúság politikai magatartása és anyagi helyzete közötti kapcsolatot. A legérdekesebb anyagot és megállapításokat erre vonatkozóan az egyetemi karhatalmi századok bemutatásakor adja a könyv. Sokoldalú forrásanyaggal teszi kétségtelenné, hogy e karhatalmi századok igazi vonzerejét a szolgálatért járó igen tekintélyes havi fizetés adta. így állt elő az a helyzet, hogy olyanok is beléptek ezekbe a századokba, akiknek politikai nézetei távolról sem voltak azonosak a hangadók szélsőjobboldali felfogásával. Kitér ana is, hogy e karhatalmi századok feloszlatását utóbb az a gond is késleltette, hogyan biztosítsák tagjaik megélhetését? További figyelemre méltó megállapítása a könyvnek, hogy az új típusú jobboldali szervezetek a körülményekhez mérten korlátozott befolyást tudtak csak elérni az egyes egyetemeken és karokon. Viszont kevésbé adja magyarázatát azoknak a különbségeknek, melyek pl. Budapest és a vidék egyetemei, vagy az egyes karok között megvoltak. Sikerülten mutatja be a régi és új szervezetek ellentéteit, eltérő vonásait. A tény, hogy a nemzetközi segély kezelésében, szétosztásában az 1918 előtti egyetemi szervezetek szövetsége jut döntő szerephez, nagyban elősegíti befolyásának növekedését. Érdemes lett volna a részletmegállapításokat összegezve külön is foglalkozni azzal, miben állt az ellenforradalmi ifjúsági szervezetek újszerűsége, miből fakadt, hogy bár nem tudták beszervezni a hallgatók többségét, mégis ők váltak hangadóvá. A korábban elképzelhetetlen szervezeti formák (fegyveres egyetemi alakulatok!), az ellenforradalom hatalomrajutását kísérő általános légkör, az újfajta agresszivitás mellett bizonyára szerepet játszott az a lélektani állapot is, melyben az egyetemi ifjúság 1919-ben volt. Jelenük komorságát jövőjük kilátástalansága húzta alá: a területében, anyagi forrásaiban drasztikusan redukált ország és társadalma nem kínált megélhetést, karriert értelmiségi, tisztviselő „feleslegének". A szervezeti, szociális, anyagi kérdéseken, az egyetemi szervezetek tevékenységén túl a szerző foglalkozik a hallgatók politikai nézeteivel is, mindenekelőtt az antiszemitizmust emelve ki. Úgy érzem azonban, hogy az ideológiai-politikai motívumok kidolgozásában nem ment olyan mélyre, mint egyéb elemzéseiben. Magának az antiszemitizmusnak az elemzésében, forrásainak, komponenseinek feltárásában is többet kínált anyaga, ugyanakkor több ponton finomítani is lehetett volna a politika és ideológia síkjára kivetődő motívumokat, amelyeknek most legjellemzőbb, legáltalánosabb gyűjtőfogalmát az antiszemitizmusban mutatja ki a szerző. Részletesebben lehetett volna szólni arról az élményről és hosszabb távon érvényesülő hatásáról, amit a fiatal értelmiség számára az összeomlás, a történeti Magyarország szétesésének módja, a megszállás átélése s nem csekély részének a „menekült" státusa jelentett. Érdemes lett volna kitérni arra, hogy a mindig is jelentős hivatástudattal rendelkező, az ország sorsáért különleges felelősséget érző fiatal értelmiség milyen következtetéseket vont le abból, hogy a polgári demokrácia s a progresszív polgárság, valamint a munkásságot képviselő proletár-