Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Sztarcev; V. I: Russzkaja burzsuazija i szamogyerzsavije v 1905-1917 gg (Ism.: Dányi László) 624/III

624 TÖRTÉNETI IRODALOM igazolná Pulszky Ferenc megállapítását, hogy ami a „provinciális múzeumokat illeti, azok majd mind nélkülözik a rendszert, s nagyobbára a vak esetek szüleményei". Meggyőződésünk azonban, hogy ez nem egészen így van. Társadalmi elkülönülésük alapján, olykor a múzeumi eszme korabeli irányától elbűvölten, tetteik többször elkanyarodnak ugyan a környezet élő hagyományaitól, de azt később - a materialista történelemfelfogás uralkodóvá válásával - mégiscsak megtalálják. Mindez nem egyedi jelenség. Mint ahogyan a tárgyak jelentőségének felfogásában mutatkozó változás sem az. Az a rendező elv, ahogyan akár egyetlen múzeum is gondolkodik a tárgyak felől, mindig koijelző és sohasem statikus. A csabai múzeum gyűjteményeinek sokoldalú, hiteles leírása, amely a könyv kiemelkedő fejezetei közé tartozik, szakmailag meggyőzően tájékoztat bennünket, egyszersmind széles ívet láttat, mely a régészeti emlékek varázsától, a szép és ritka tárgyak romantikus szemléletétől, a történeti tárgyi emlékek mai korszerű, komplex szemléletéig terjed. Érdemi rész a múzeum tudományos és közművelődési tevékenységének leírása is. Igazolja a múzeum kiállító tevékenységének kiteljesedését, társadalmi rangjának növekedését, a „provinciális vegetálás" korszakának végleges lezárulását, hiszen itt jött létre elsőként az országban komplex történeti kiállítás. Mi a tanulság, amit leszűrhetünk e könyv tanulmányozásából? Valamikor vidéken a múzeumi munka a „tarisznyás kincskeresők" dolga volt, korunkra „a maga által feltárt ismereteket", azok tárgyiasult formáját, a tudomány és a társadalom számára közvetíti. A mai békéscsabai múzeum megyei, valamint országos összeköttetés által kielégíti - a rendelkezésre álló szellemi és anyagi erők összefogásával - a múzeumi tudomány igényeit sajátos tárgykultúrákkal: a képzőművészetben Munkácsyval, a néprajzban a nemzetiségek életmódjával, a történelemben az agrárproletár és szegényparaszt küzdelmek emlékeivel, a régészetben átfogó topográfiával. Mindezek jellege és minősége a konkrét helyi, történeti adottságoktól függő: előzményük és folytatásuk ott van. Fancsovits György V. I. SZTARCEV: RUSSZKAJA BURZSUAZIJA I SZAMOGYERZSAVIJE V 1905-1917 GG. (Borba vokrug „otvetsztvennovo minisztersztva" i „pravityelsztva doverija") Izdatyelsztvo „Nauka", Leningrad, 1977. 272 L AZ OROSZ BURZSOÁZIA ÉS AZ ÖNKÉNYURALOM -1905-1917 (Harc a „felelős minisztérium" és a „bizalom kormánya" körül) Oroszország a 20. században elkerülhetetlenül történelmi változások korszakába lépett. Ε változások irányát — más-más céllal és irányban - három fő politikai erő befolyásolta: az OSZDMP vezette forradalmi proletariátus, a különböző árnyalatú politikai pártokba tömörült orosz burzsoázia, valamint az önkényuralmi rendszert feltétlenül támogató II. Miklós cár személye körül tömörülő csoportok. A szovjet szakirodalom különösen gazdag a forradalmi proletariátus szerepének vizsgálata terén. A 60-as évek közepétől kezdve azonban sorra jelennek meg a cárizmus és az orosz burzsoázia viszonyát taglaló munkák is. Ε sorba illeszkedik V. I. Sztarcev leningrádi történész monográfiája. A szerző ezúttal az orosz burzsoázia hatalomért vívott harcának egyik igen fontos és jórészt feltáratlan kérdését elemzi az 1905-1907-es forradalom és az I. világháború éveiben. Sztarcev a „felelős minisztérium" és a „bizalom kormánya" körül kibontakozó küzdelmek bemutatása során abból indul ki: volt-e tehetőség az uralkodó körök és a polgári-liberális tábor egyik vagy másik része között kompromisszumra, wlt-e történelmi tehetőség a tényleges törvényhozói és - akárcsak részben is - a végrehajtó hatalom