Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig (Ism.: Kanyar József) 621/III
TÖRTÉNETI IRODALOM KOTNYEK ISTVÁN: ALSÓFOKÚ OKTATÁS ZALA MEGYÉBEN 1918-IG (Zalaegerszeg, 1978.) örvendetes jelensége helytörténeti kutatásainknak, hogy az utóbbi esztendőkben egyre többen jelentkeznek iskolatörténeti tanulmányokkal a különféle megyei kiadványokban, vagy a tájtörténeti konferenciákon. A Dunántúl településtörténete c. konferenciákon is találkozhattunk - egyebek között - iskolatörténeti kutatók neveivel, közülük ezúttal csak Kelemen Elemért (Somogy), Móra Magdát (Fejér), Sándor Lászlót (Baranya) és Kotnyek Istvánt (Zala) említjük. Kotnyek István iskolatörténeti kutatásainak az eredményét is hallgathattuk már több konferencián, önálló kötetként azonban csak most vehettük kézbe a Zalai Gyűjtemény 9. számaként. A Zala megyei népiskolázás történetét a legrégibb időtől a dualizmus végéig tárgyaló kötet elé szerényszavú, de meleghangú bevezetőt írt a megye művelődésügyi osztályának a vezetője, aki örömmel köszöntötte és hasznosnak minősítette a szerző kutatását Zala megye művelődéstörténetében. A szerző bevezetőjében nagyon rövid historiográfiai összefoglalását adta témájának. A 12 fejezetből álló kötet elé vázlatos megyetörténet íródott, amely így aligha alkalmas ana, hogy a táj politika-, társadalom-, és gazdaságtörténetének még csak a vázlata is lehessen. Ugyancsak szegényesnek tűnik Az alsófokú iskolahálózat kialakulása című első fejezet is, amelynek néhány mondata még szinte az előző fejezetbeli megyetörténethez kívánkozik. A kötet rendhagyó módon és szerkezetben tárgyalja az egyes korszakok népiskolázásának a történetét. A periódusok elé írt rendkívül tömör összefoglalókat mindenütt melléklet-dokumentumok egészítik ki, amelyek végül is a tanulmánykötet folyamatosságát megtörve, sokszor nem is azon periódusban foglalnak helyet, amelyekben közzétették. A dokumentáció-válogatás is eléggé önkényes lehetett, szülte nem is lehet eldönteni azt, hogy mellékletként melyik dokumentumok szerepeljenek a bevezető után? Nagy kár, hogy a megyei igazgatás történetéből nem kaptunk feleletet arra, hogy akkor, amikor a hazai művelődésnek az egységes állami felügyelet alá helyezésének a lehetőségeit kezdte felmérni az új művelődéspolitika a 18. század második felében, akkor még a vármegyék nem foglalkoztak — így Zala sem - az iskolák kérdésével, csupán csak gyors tájékozódásukat kezdték el a népiskolák egymásutáni összeiratásával. Az I. Ratio educationis évtizedében négy összeírás is készült pl. Somogyban, nyilván Zalában is több alkalommal, a kötetből kideríthetően háromszor. (1770, 1771 és 1777.). Miért oly nagy jelentőségűek ezek az iskolai összeírások? Azért, mert a Déldunántúl egyik legzártabb megyéjében. Zalában is rávilágítottak a lassan meginduló oktatás folyamatára. De az összeírások mindezeken túl még a népoktatás ügyének számos részletkérdésére is kiterjedtek, s így azok által szinte társadalmilag tudjuk elmélyíteni az oktatás szervezetéről, feltételeiről, hatásfokáról szóló eddigi ismereteinket. A kitűnő részadatokat tartalmazó kötet táblázatokban történő sűrítése kár, hogy elmaradt, hiszen e táblázatok jelentették volna a művelődéstörténetben egymásra rétegződött korszakok fejlődésének a mutatóit, s e számok jelezhették volna a tájon túl a regionális művelődéskutatás számára is a megfelelő paramétereket. A közölt forrásokon túlmenőleg többször lehetett volna adatokat közölni - a tárgyalt korszakokban három ízben is - rögzített canonica visitatiók alapján. (Pl. a Padányi-Biró-, a Bajzáth- és a Kurbély-féle egyházlátogatási jegyzőkönyvek adataiból). A II. Ratio educationis ugyancsak vékonynak mondható korszak-fejezetében ki lehetett volna bontani néhány népiskola történetét, rajtuk keresztül igazolandó a kétségtelenül bekövetkezett előre-11 Századok 1981/3
