Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig (Ism.: Kanyar József) 621/III
622 TÖRTÉNETI IRODALOM lépést. Külön fejezet foglalkozik a népoktatás 19. századi első felének a történetével is, jóllehet már külön fejezetben látott napvilágot a II. Ratio educationis. Az e fejezetben közölt melléklet szinte feleslegesnek tűnik, hiszen a megyei közgyűlés által kiküldött urak nevei kevésbé fontosak a számunkra, mint az összeírt tanítókra és iskolákra vonatkozó adatok. Az 5. fejezetben külön alfejezet szól a népművelés és az ismeretterjesztés problematikájáról. Kár, hogy e kérdéskör tárgyalásáról a 18. század vonatkozásában a szerző megfeledkezett. Sajnálja az olvasó az egyes fejezetek szűkszavúságát, rövidségét. A nagykanizsai tanítóképző alapítása alig másfél oldalra szorult össze. A reformtörekvések és a népnevelési választmány ügye 3 oldalra, de az 1848 és az 1868 közötti korszak igen jelentős népiskolázására is mindössze csak 4 oldal jutott. A hosszú évek kutatómunkáját tartalmazó kötet végül is a források feltüntetése után közli Zala megye iskoláinak a jegyzékét az 1910-es esztendőből. Iskola- és „tanítómutató" és külön névmutató is könnyebbé teszi a kötet használhatóságát. A Ratio educationistól kiinduló, majd az eötvösi koncepciót tükröző 1868-as népoktatási törvény végrehajtásával, annak nemcsak az iskolai szervezettel összefüggő kérdéseivel foglalkozó, a modern polgári-kori iskolaszervezet és rendszer kialakulását is bemutató kötet - említett hiányosságai ellenére is — értékes és időigényes kutatómunka eredményeit tartalmazza. A kötet eredeti levéltári forrásokra, közöttük is a veszprémi egyházmegye, valamint a zalaegerszegi megyei levéltár fondjaira támaszkodva dolgozta fel az alsófokú népoktatásnak helyi művelődéstörténeti mondanivalóit, átforgatva a nélkülözhetetlen szakirodalmi, könyvészeti termékeket, sajtóarchív forrásokat és a pedagógiai periodikákat. Szívós kutatómunka előzte meg a kétarcú kötet létrejöttét, amolyan bővizű adattárát Zala alsófokú oktatástörténetének, amely a műfaját tekintve inkább mondható olyan forráspublikációnak, amelynek az alfejezetei élére rövid összefoglalók készültek. Mint az alsófokú iskolázás megyebeli története, ebben a formában is hasznos adatok tárháza, nemcsak a gyakorló pedagógusok számára, hanem azok számára is, akik részben tovább akarják folytatni a megkezdett kutatómunkát egy megyebeli művelődéstörténet megírása érdekében, és azok számára is, akik analitikus feltáró munkájukkal akarnak hozzájárulni a regionális művelődéstörténet megírásához. Ezek az adatok és az azokat kiegészítő további kutatások egyre több sajátos művelődéstörténeti ismeretet tudnak közölni arról az aprófalvas megyéről, amilyen Zala megye is volt, amelyben a 18. századtól kezdve igen alacsony szintű intézmény volt a népiskola. Az effajta kutatások jellemző karakterisztikumokat is fel tudtak mutatni a köztörténetírás számára, noha ilyen viszonyító paramétereket szerzőnk még nem dolgozott ki kötetében. Pedig ezek a mérőszámok majd arra is rá fognak mutatni, hogy a dunántúli megyék népességszáma és a tanítók 1772-77-beli adatai alapján Zala megyét — helységeinek 30. 63%-os tanítóellátottsági arányával - Baranya, Somogy és Vas megyék után tarthatjuk számon. Az egy tanítóra jutó gyermekszám a megyében (1180,13) pedig - Baranya megye után — a legkedvezőtlenebb volt a Déldunántúlon, noha tanítóinak a létszámát illetően a megye Vas és Veszprém megyét követte az élen. Végül is a recenzens joggal hiszi, hogy az alsófokú iskolák története Zala megyében csakúgy, mint hazánkban - egyben dolgozó népünk története is. Iskola és nép: két egysorsú testvér volt, egymásra utaltan, amit nem tudott megoldani az iskola, annak minden hátrányát és kárát paraszti népességünk érezte a saját bőrén a későbbi évtizedekben. Ezért húzódik szülte napjainkig művelődésünk gyökérzete a maga kulturális eredményeivel, de eddig még fel nem számolt tehertételeivel is. Lényegében ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására vállalkoznak a Kotnyek István-féle művelődéstörténeti „krónikák" is, még akkor is, ha a bennük feltárt és közzétett gazdag adattár nélkülözi is a monografikus feldolgozás végső formációját. Kanyar József
