Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Urbin Aladár: Batthyány Lajosné visszaemlékezései férje fogságára és halálára 587/III
618 URBAN ALADÁR FÜGGELÉK Gróf Zichy János feljegyzései gróf Batthyány Lajos utolsó napjairól és kivégzéséről (Másolat a gr. Batthyány Elemér tulajdonában lévő eredetiről) Oct. 5-én 1849-ben 7 1/2 órakor egy katonatiszt jött az Újépületben Pesten gf. Batthyány Lajos szoba ajtajához, hol Németh János a gróf komornyikja állott, várván, hogy a gróf felébredjen. A katonatiszt durván kérdezte németül: Wohnt hier der Graf Batthyány? Mire Németh János feleié: igen is. Erre a tiszt felrántván az ajtót, ezeket a szavakat mondá: Geschwindt aufstehen, ihre Sentenz wird publicirt. Schnell, schnell! Mire a gróf felelt: Ich werde schon aufstehen. Mire felkölt, mosdózott és öltözött, a gróf kilépvén a szobából gróf Károlyi Istvánhoz ment. Ez a mellékszobában lakott. A profos azonban míg a gróf felöltözött, a szobába lépvén egy nagy írással, pár szót szólván a grófhoz, mire a gróf illetődve lenni látszott. Károly grófhoz csak ezen szavakat mondá: Publicálni fogják az ítéletemet, és ezzel a profos kíséretében azon terembe ment, hol a katonai ítélőszék [volt], Lenzendorf auditorról mondják, amidőn a sentenziát kezibe vette, azt az asztalra dobta, kijelentvén, hogy ily szerkezetű sentenziát nem publicál és elhagyá a termet. A gróf talán 1/4 óráig várt, míg az Újépületben más auditort találtak. Innen a grófot a siralomházba vitték, melynek ablaka az utcára szolgált, hol a grófot többen észrevették. Sok nép csődült össze, az ablakon benéztek. 5-én estve [a gróf] fel-alá járván, homlokát simogatta kezével. Egy feszület és két gyertya állott az asztalon. Amidőn észrevették, hogy sok nép àz ablak körül csoportozik, strázsa tétetett az ablakhoz és a népet elszéleszté. Németh János komornyik ez alatt a gróf volt szobáját rendezte és várta grófját, míg a káplár, ki felügyelt a foglyokra, belépett és ezen szavakat mondá: ne vesse meg ezt az ágyat, a gróf úgysem jön többé ide. Mire Németh János nem értvén mit akar ezzel mondani, válaszol: dehogy nem. Erre gróf Károlyi István belépett a szobába és mondja Németh Jánosnak, tudja, hogy grófját halálra ítélték. János sírva fakadva elszaladt, az első fiákerbe beleült és a Cziráky-házhoz hajtatott Batthyány grófnőhöz. Ezt azonban Batthyány gróf már egy közkatona által, ki honvéd volt, akkor pedig már besorozott katona lévén, tudósította. A katona a komornya szobájába lépett [s] mondá: Der Graf lasst sagen dass er Morgen aufgehengt wird. A komornya beszaladt a grófnőhöz és ezen szavakat elmondá, mire a grófnő öszverogyott, de erejét öszveszedvén felugrott, kalapot és kendőt vett és az Újépülethez futott. Azonban minden sírása és jajgatása mellett a grófnőt többé be nem eresztették, mire a grófnő lakására visszasietett, inkább holtan, mint elevenen. Szobájába érkezvén, már sok jó ösmerőst és barátot talált szobáiban. Haynauhoz akart menni, de az octóber 4-én elhagyta Pestet. Kempenhez, Liechtenstein Ferenchez és más generálisokhoz futott, két leányait a gouvernánttal, Chômé kisasszonnyal is ezekhez küldé, szinte atyjokért kértek [meghallgatást]. De sikertelen volt, részint nem is fogadtattak, részint pedig elutasittattak. Károlyi Lajos és Szapáry Antal is megkérték a generálisokat, mire az egyik generális megengedte azt, hogy Batthyány grófnő 5 minutára férjét láthassa. A gyerekeknek azonban nem volt szabad. A grófnőtől \
