Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Urbin Aladár: Batthyány Lajosné visszaemlékezései férje fogságára és halálára 587/III
BATTHYÁNY LAJOSNÉ VISSZAEMLÉKEZÉSEI 617 rendkívüliek voltak, a bíróság maga a császár nagylelkűségéhez appeláljon és kegyelmére szavazzon! Wetzlar báró, ki olmüczi parancsnok volt, nem akarta aláírni ezen ítéletet, mert igazságtalannak találta, még egy néhány tag nem akarta aláirni, - de azután hogy történt, hogy mégis azon ítélet hozatott, más más bírókat tettek a törvényszékre vagy az előbenieket fenyegetésekkel vagy ámításokkal még is rábírták az aláírásra, azt nem tudom, az bizonyos, hogy azon szavak: „a császári kegyelem" nyomhattak a latba és hogy ez halatlan: hogy ha a bíróság maga ajánlja a kegyelmet, hogy a Fejedelem nem hagyja azt helybe. — De ez pokoli módon volt kigondolva, mikor Lajost Pestre vitték, hogy ítélete hirdetve legyen, akkor már Haynau „alter ego"-nak ki volt nevezve, a császár nevét és nagylelkűség hírét nem compromittálták, mert habár jóvá hagyta is a gyilkolást, — de legalább nem irta azt alá és nem tagadhatta meg a kegyelmet. Lehet, hogy azon szomorú és ingerült levél, melyet Lajos nekem Olmützről irt és melyben kihallgatását emiitette, azért oly hangulatban volt irva, mivel megtudta azon eljárást és nem bízott a Habsburgi nagylelkűségben. Talán azon szavak is arra vonatkoztak, melyeket utolsó látogatásom alkalmával mondta [sic]: „Mit mondott Leizendorfer az ítélethez? Vagy ő engem csalt meg, vagy őt is csalták meg." Az igaz, hogy a hír terjed (Lajos halála után), hogy Leitzendorfer auditor meg is őrült volna,1 8 talán lelkiismereti furdalásai voltak; az is igaz, hogy ő azon szomorú napon megizente nekem, hogy kéljem az ítélet kivitele elhalasztását, meg is tettem, de nem fogadták el, - késő volt már arra. Bécsben bosszút akartak rajta állani, hogy a dynastia fondorkodásait keresztül látta, hogy hazáját nem akarta árulni: náluk volt a hatalom, és kivitték, amit akartak. Eötvöst kérdeztem egyszer, hogy váljon tett-e Lajos még is valami olyan lépést, mint Minister, vagy adott-e olyan rendeletet, mely miatt compromittálta magát, vagy állását, mint az ország és király kormánya elnöke. Eötvös felelete a következő volt: A magyar Ministerium alkotása kezdetén 40.000 embert igért Olaszországba, később arról nem volt szó, az országgyűlésben nem is lehetett arról szó a körülmények miatt. Az Eötvös szerint egyetlen hibája volt Lajosnak, melyet szemére hányhattak volna. A „Status" vagy államadósság egy része átvételét is megígérte a Ministerium, miről szinte később szó sem volt, és nem is lehetett szó. Ezen okmány irat pedig kezükben volt (N. B. De azon a többi ministerek is alá voltak irva) Bécsben volt. Ellenben ők is annyit ígértek, midőn a m. Ministerium alkottatott, mit nem tartottak, és mi miatt ők maguk lehetetlenné tették a Ministerium által tett ígéretek teljesítését. Ezek Eötvös szavai voltak . . . 1 ® Batthyányné értesülése nem felel meg a valóságnak.
