Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Urbin Aladár: Batthyány Lajosné visszaemlékezései férje fogságára és halálára 587/III
616 URBAN ALADÁR látszottak miután a sebjeit tekintetbe vévén, az eredeti ítéletét nem végrehajtották, hanem az agyon lövésre változtatták. Nem tudom miért hallgatták el nekem Pesten a halál módját? így halt meg ő, ki sem mint Minister, sem mint képviselő, Magyarországi elszakadást Ausztriától pártolta, egy ideig a szélső bal párt még gyanúsította őt, mert mint képviselő decemberben ellene felszólalt, és voltak emberek, kik fogságát az első időben Comédiának hittak!. Szegény! Fogsága alatt egyszer azt mondta nekem, hogy ő nem tartotta kívánatosnak Magyarország elszakadását Ausztriától, mert nem hitte, hogy a többi államok ismerik el mint füg[g]etlen országot, hogy az első percztől fogva, az orosz interventiótól tartott, és azért is a kiegyenlítés mellett volt, de hogy nem hitte volna, miszerint a nemzet an[n]yi erőt fog kifejteni, és an[n]yira lelkesedni, hogy ebben a tekintetben Kossuth jól ismerte és jól ítélte a nemzetet, jobban mint ő; - azt tette hozzá „ha mind azt tudtam volna, mit most tudok, a sok csalást, hazugságot, kétszínűséget, talán én is másképen léptem volna fel." Utolsó levelét is Caroline adta át nekem pár órával halála után, hozta a katonai pap, ki a halálra kísérte őt; neve Unghváry: nekem akarta átadni, de miután halálmódját akkor eltitkolták előttem, ő Caroline vette át tőle, sajnáltam, hogy nem vehettem át személyesen, vigasztalásul szolgált volna nekem, ő tőle az utolsó szavait hallani, az utolsó üdvözletét átvenni. A levelét ereklyenkint elteszem, sokszor átolvasom, egy fekete bársony könyvbe el van téve; mindenféle más emlékekkel többször írtam le mindegyik gyermekem számára; az eredetit pedig kívánom, hogy koporsómba tegyék.17 — Egyik másolatja pedig a családi archívumba. És most befejeztem, mit veletek közölni kívántam. Ne felejcsétek [sic] soha sem hogy és ki bánt ily igazságtalanul atyjátokkal! szerető Anyjátok Sokáig nem tudtam az okát, miért egyszerre oly rosz, oly szomorú fordulatot vett Lajos ügye, annál inkább nem tudtam felfogni, miután még Április kezdetén Reichard őrnagy Budán biztatott engem, hogy nem sokára szabad lábra lesz téve, és Leitzendorfer auditor, ki Lajos perét vitte is kibocsájtását kilátásba tette, hogy pere talán szabad lábon hagyása mellett folytatva lesz és legfeljebb két—három évi börtönt fog kapni, de az is bizonyosan elengedve lesz neki, de most már tudom, hogy és mi módon történt a változás. A per még nem volt befejezve, mikor a magyarok győztek és Pesthez közeledtek, ezek kezeibe nem akarták őt hagyni, siettek őt elvinni, egy ideig nem is folytatták a pert, csak Olmützben újra hallgatták őt ki, ott szinte a katonai törvényszék, pár évi börtönre Ítélte el őt, de ez nem volt oly büntetés, a minőt Bécsben kívántak számára; Schwarzenberg herczeg maga írt a törvényszék elnökének, hogy változtassák az ítéletet, miért legyen ő több évi börtönre elitélve, miután ő Ministeri állása alatt olly rendeleteket adott ki, melyek a forradalmat elősegítették, szóljon „halálra" az ítélet, de tegyen [sic] hozzá a törvényszék, hogy miután helyzete mint minister, nehéz volt, és a körülmények is 17 A levél teljes (német) szövegét eló'ször közli Friedreich, Batthyány utolsó napjai (klny.) 28-29.
