Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Urbin Aladár: Batthyány Lajosné visszaemlékezései férje fogságára és halálára 587/III

608 URBAN ALADÁR Az alatt Bécsbe akartam menni a császárt megkérni, hogy kegyelmezze meg férjemet, vagy ha oda nem eresztettek volna, Haynauhoz is mentem volna, csak időt kelletett nyerni, de bizony Kempten bárónál zárt ajtót találtam, Liechtenstein herczegnél szinte, mindenütt elküldtek, mint egy tolakodó koldusnét. Minden lépéssel kevesebbült a reményem valami sikerre, már kétségbe estem, hogy semmit se tehetek számára, pedig még nem volt szabad csüggedni, még kelletett mindent próbálni, ha mást nem érhettem már el, legalább azt, hogy láthassam őt. Akaratot, erőt, kitartást kelletett mind arra, mi még rám várt, pedig alig bírtak már lábaim, mikor Kempten báró lakásától el lettem utasítva, majd összeroskadtam a lépcsőn, az orvos, ki engem mindenhova kísért, (egyik testvérem se volt akkor Pesten) — biztatott, alig bírtam menni, úgy reszkedtek lábaim, hiszen, amit aznap szenvedtem, elég lett volna egy egész életre! De egész életemen át is éreztem ezen szenvedést, most is vérzik a seb, melyet a kegyetlenek szívembe ejtettek! És ő szegény! Minő érzése, minő fájdalmas érzése lehetett neki; nem tudni semmit se kedvesseiről! Nem tudni, fogja-e még látni gyermekeit, kiket annyira szeretett és engem, hogy örökre búcsút vegyen tőlünk! Nem tudtam, mit tegyek? Mi lenne a legjobb: kínomban már Komáromba akartam menni Haynauhoz, de mielőtt biztosan nem tudtam, hogy fogják-e halasztani az ítéletet, vagy azt végrehajtani, nem mertem PeSttől távozni, talán örömest eleresztettek volna, már nem untattam volna senkit se kérésemmel, hogy engedjenek nekem- gyermekeimnek őt még látni, és az alatt, hogy én ott Komáromban Haynau lábainál esedeztem volna kegyelemért, itt Pesten megölték volna őt, anélkül, hogy az utolsó kívánsága teljesült volna: tőlünk elbúcsúzni. Haynau valószínűleg nekem azt válaszolta volna, hogy már késő. Borzasztó volt e?en küzdelem! Hogy menjek-e vagy nem? Egy pár perez és késő lett volna még jókor Komáromba érni, ha pedig mindjárt elutaztam volna, minden reményem őt talán mégis láthatni, megszűnt; nem tudtam magamat elhatározni Pestet elhagyni, anélkül hogy őt lássam; hátha mégis életét megmenteném, kérésem által! Rettenetes egy helyzetben voltam! Elhatároztam magamat gr. Károlyi Lajoshoz menni és őt megkérni, hogy jöjjön velem Komáromba, nem találtam hon, mintha mind ellenünk összeesküdött volna. — Időközben megtudtam, hogy Haynau nincs Komáromban, tehát hiába tettem volna az utat, — valószínű a kérés és esedezés is hiába lett volna. Bécsben azt határozták, hogy meg kell neki halni, tehát nem lett volna semmi környörülés. Egy órakor délután jött Kempten tábornok úr felelete, hogy ő az ítélet végrehajtását nem halaszthatja, nincs hatalmában, a látogatást illetőleg még szólni fog az auditorral, de hogy kételkedik, miszerint ők arra engedélyt adhatnak. Felsőbb rendelet tiltja a találkozást, ők nem változtathatják. Hát ezt az utolsó vigasztalást sem akarták neki megengedni, ezt is irigyelték tőle! Mivel érdemelte ő ezen bánásmódot. - Talán azért, hogy Magyarország koronáját ezen kígyói Dynastiának meg akarta tartani. — Mert hiszen miniszteri állása alatt és később is, nem egyszer bebizonyította ezt. Vagy talán azért, mert esküjét nem akarta megszegni, hazáját nem elárulni, a Dynastia kedvéért annak önállóságát nem feláldozni? Azért kellett meghalni, mert mindazok a pokoli tervek nem fértek össze becsületes lelkével.