Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Urbin Aladár: Batthyány Lajosné visszaemlékezései férje fogságára és halálára 587/III
BATTHYÁNY LAJOSNÉ VISSZAEMLÉKEZÉSEI 607 Oct. 5-ikén pénteken reggel fel akarván kelni háziorvosom sietve a mellékszobába jött és reszkető hangon szólt hozzám, hogy jöjjek ki, fontos mondani valója van. Mindjárt az első gondolatom Lajos volt, nagyon megijedtem, azt hittem, hogy megölte magát, vagy hogy nagyon beteg; hogy halálra volna ítélve, azt nem hittem; még mikor az orvos a borzasztó szót kimondta, még akkor sem akartam elhinni. Lehetetlennek gondoltam, hiszen biztosan mondták nekem, hogy több évi fogságra lesz elítélve — senki se lett halálra ítélve, hát miért épen őt! Végre láttam, hogy lehetetlen már többé kételkedni. Midőn az első ijedségből magamhoz tértem, éreztem, hogy nem szabad elhagyni magamat, minden erőmet össze kelletett szednem, — hozzá akartam sietni, vele szólni, ha lehet őt megkérdezni: mit tegyek? Mit tehetnék érte? vagy ha már nincs mit tenni, vele lehetni az utolsó perczig és vigasztalni őt; de én rosszul számoltam, elfelejtettem, hogy azok, kik kezeiben volt, nem ismerik az irgalmat! Elmentem, inkább röpültem föl a lépcsőre, volt szobájához siettem, hol tegnap vígan elbúcsúztunk, de ő már nem volt ott, az ítélet hirdetése után, mi korán reggel történt, más helyiségbe vezették, volt szobájában csak komornyikát Németh Jánost találtam, sírva, jajgatva, hogy őt már nem eresztik urához, én arra kértem őt, hogy Lajos irományait, melyek egy zöld tárczában voltak bezárva, vigye tüstént szállásomba (ő már mindig azt át akarta nekem adni) Károlyi István, ki Lajos mellett lakott, bejött a szobába, vigasztalni akart - de nem tudott, ő is csak velem együtt sírni tudott; az ott lévő tisztet megkértem, hogy vezessen férjemhez, arra azt felelte, hogy ő azt nem teheti; némelyek, kik kinn a folyosón fel és alá jártak, azt tanácsolták nekem, hogy várjak, míg az auditor Leitzendorfer7 visszajön Kempten 8 bárótól, kihez ő Lajos kérésére ment, kieszközölni, hogy látogathassam őt; azt mondták ott, hogy Leitzendorfer az ítélet ellen felszólalt. De én nem vártam, inkább magam akartam Kempten br.-hoz menni és őt megkérni, hogy eresszen Lajoshoz, a nyughatatlanság, az aggodalom, majd megölt. Egyszerre megpillantottam egy katonát, aki a szobába, hol Lajos most volt, bevitte reggelijét, oda rohantam, de csak az ajtónál volt szabad megállni, be nem mehettem, majd össze roskadtam a fájdalomtól, le kelletett ülnöm, Landesmannt küldtem a főauditorhoz őt megkérni, hogy ő nem adhatna-e engedélyt a bemenésre, oly nehezen esett nekem távozni innét, anélkül, hogy láthattam őt, de a főauditor sem adta, vagy nem adhatta rá az engedélyt; egyszerre csak az ajtó nyílott újra, és a katonai Feldsuperior9 jött ki a szobából; ugyan az volt, ki még egy év előtt Lajos parancsait teljesítette, és most ő volt nála őt vigasztalni, és őt a halálra előkészíteni; megpillantván a főpapot és ráismervén oly fájdalmas érzésem volt; - midőn utószor láttam őt egy zászlószentelésnél volt — mindenütt öröm, remény, bizodalom, jobb jövőben. Akkor Lajosba össze volt pontosulva a közbizodalom, és most ott kelletett vele találkoznom, ott Lajos sírja előcsarnokában. Mikor tehát a főauditortól is ugyanaz a felelet jött, hogy nem szabad nekem Lajoshoz bemenni, sietve mentem el Kempten tábornokhoz őtet arra megkérni, és egyszersmind arra is, hogy halassza el az ítélet végbevitelét, csak három nappal. 7 A Batthyány elleni vizsgálat vezetője lovag Leuzendorf hadbíró százados volt. Batthyányné kétféle formában is, de tévesen írja nevét. * Br. Kempen altábornagyról, a budai katonai kerület parancsnokáról van szó. 'Czigler Ignác tábori püspökről (Feldsuperior) van szó. 10·
