Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Urbin Aladár: Batthyány Lajosné visszaemlékezései férje fogságára és halálára 587/III

600 URBAN ALADÁR melyet feléjük tartottak és első alkalommal, az az, ha a legkisebb ellenszegülést akárkitől észrevették volna, agyonlőtték volna az urakat s szolgákat; de ezen gyilkolási terv nem sikerült. Mihelyt a foglyok megtudták, hogy körülbelül ezer ember meg akaiják támadni a katonákat és a foglyokat kiszabadítani (szegény népnek többnyire csak kaszájuk volt) Lajos maga ajánlkozott, hogy a népet fel fogja szólítani tervök felhagyására, miután családjukra és házukra csak szerencsétlenséget hoznának, nekik pedig nem segítenének, mert ők maguk inasaival együtt áldozatul esnének és hiába volna a sok véröntés. Az ajánlat el lett fogadva, Lajos szólt az emberekkel és így elmaradt a dolog,5 melynek talán sikere lett volna, ha azon kegyetlen rendelet nem kényszerítette volna így cselekedni; ez által pajtásait és magát is a biztos haláltól — annyi embernek életét megmentette és a jó akaró megmentőitől sok veszélyt elhárított. Megint négy hétig minden hír nélkül voltam, nem is tudtam, hova vitték Lajost, akkor csak jött vissza a kocsis,* ki őt Bécsújhelyig vitte és nekem egy levelet hozott tőle, melyet sapkájába bevárt, szerencse, hogy nem találták, mert többször felállították a szegényt, tudván, hogy Lajost vitte el Budáról (mert a foglyok mind saját kocsijukban indultak onnét) vizitálták a kocsit, ruháját, összeszidták, mert magyar volt és Lajos szolgája, hogy a sapkába lehet valami, az nem jutott az eszükbe és így a levél, május 3-ikáról volt, még is kezembe jutott, abban arra meg kért, hogy váljak még egy második levelet, melyben tudósítani fog engem, hol létéről. Azt hittük mindnyájan, hogy Sopronba fogják vinni és szándékom volt ezen esetben mentül előbb Ikervárra menni, hogy közelebb legyek hozzá, de a levél tartalma folytán Pesten meg akartam várni újabb hírt; azon levélben meg írta, hogy semmit se változtattak a rendeleten, hogy minő kellemetlen utazásuk volt etc. etc. így hát mind, amint az osztrák tábornokok mondtak és nekem megizentek, mind hazugság volt, a rendelet megmaradt, amint volt és a szerint cselekedtek a tisztek, kik az escorte parancsnokai voltak. Ezen idő alatt történt a budai ostromlás és a bevétel, Pestet bombázták a németek, a gyermekeket féltetvén fsic] Fóthra vittem őket. Egy német lap által tudtam meg, hogy Laibachba vitték a foglyokat és hogy előlegesen ott maradnak. Ezen hír vétele után iparkodtam Lajoshoz közelebb jönni, a magyar kormány, kitől útlevelet kértem, lebeszélt arról, azt mondták: Ha mi győzünk -(akkor a magyarok mindenütt győztesek voltak ) — és ön az osztrák kezeiben van, akkor önt és gyermekeit is ott tartják fogva, ez által Lajos helyzete is nehezebb lesz. Batthyány Kázmér pedig azt súgta nekem, hogy Laibachból akaiják őt kiszabadítani és hogy talán épen akkor jönnék oda, mikor ő már nem lesz ott és akkor már épen engem nem eresztenének el, sőt helyette megtartanának fogva. Mind a mellett még is Bécsben lépéseket tettem egy úti levél elnyerésére Laibachba, de az illető, kit azért felküldtem, anélkül jött vissza, megtagadták az úti levelet épen azért, mert Pesten maradtam és a forradalmi párthoz tartok és nem hagytam el a várost előbb is; pedig épen azért, hogy Lajosnak ne ártsak, visszahúztam magamat mindentől és csendesen otthon maradtam családommal. En írtam Lajosnak a laibachi Stadtcommandohoz czímezvén levelemet, de *A kocsisnak neve Szalay, életfogytáig nyugdijt ígértem neki; érdemelte; gyermekeimet kérem, halálom után neki azt megadni. 5Ld. Batthyány fogolytársának beszámolóját; Barsi József: Utazás ismeretlen állomás felé, 1849-1856. Bp., 1890.