Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Urbin Aladár: Batthyány Lajosné visszaemlékezései férje fogságára és halálára 587/III

598 URBAN ALADÁR sokszor csónakon mentem át, de akkor nagy kerületet kelletett tennem gyalog, míg a várba jutottam.) Lajos egészsége nem a legjobb volt, ennélfogva az orvos kérelmére engedelmet kapott naponta a porkoláb kíséretében egy órát sétálni. Egyik sétáján én is kísértem őt a vár bástyáján; nagy mozgást láttunk a Rákoson, Palota és Czinkota felé, füstöt is vettünk észre több helyen, nagy érdekkel néztük épen a csatatért látcsővel, mit áthoztam, midőn egy néhány tiszt közeledett, egyik közülök pirongatta a profoszt, kinek azonnali hazamenetelt parancsolta. A tisztek gúnyosan a magyarok gyávaságát említették, azt mondták, nem akarják elfogadni a csatát, félnek, hogy megverjük [sic]; ennek pedig más oka volt (a fősereg Esztergom felé sietett és eddig kisebb csatákat akartak vívni a magyarok, hogy az osztrák sereget tévútra vezessék és addig itt Pest előtt el legyen foglalva, ezen csel vagyis inkább taktika sikerült is). A porkoláb egyenesen megmondta nekünk, mikor haza értünk, hogy ez nem áll, mit a tisztek állítottak, hogy a magyarok gyávák, annak más okának kell lenni, hogy nem fogadják el a csatát, már elégszer becsületesen megverték az osztrák katonákat. Alig bírtuk örömünk kifejezését visszatartani ezen szavak hallása után, nem szóltam semmit se, attól tartottam, hogy szegény Lajosnak árthatok örömem nyilvánítása által, fő aggodalmam úgy is az volt, hogy el fogják vinni a foglyokat, ha a magyarok győznek és Pesthez közelednek. És így is történt. April. 22. Felkeltettek korán reggel egy levéllel, melyet Lajos küldött, melyben Lajos megkért engem, hogy ne késsek egy perczczel sem, jöjjek Budára hozzá, és a gyermekeket is hozzam: pakkolást rendeltek és hogy mindenki kész legyen az elmenetre. Mikor? Még bizonytalan, de már bizonyos, hogy el fogják vinni a foglyokat. Daczára annak, hogy több nap óta szüntelenül izgatott állapot következtében kimerült voltam és oly fáradt, hogy lábaim alig bírtak (több nap egymás után gyalog mentem át Budára) még is egy félóra alat,t az úton voltam. Otthon rendeltem, hogy a gyermekek utánam jöjjenek, nekik hagytam az átmeneti engedély jegyet, mely Lajos családja számára szólt és melyet egy nappal előbb kieszközöltem magamnak.* *. . . én pedig anélkül átmentem, a hídon nagy nehezen keresztül eresztettek, egy darab papírt mutattam egyik katonának - sietve szaladtam, oly nagy zavarban voltak, hogy sikerült az az átmenet. Lajosnál ebédeltünk, Emmyvel Budán maradtam, éjjel Batthyány Imre házába szálltunk, mely által elleniben volt, hogy közel legyek, ha el kellene neki menni. Mielőtt este elhagytam Lajost, úgy kértem őt, hogy szökjön, jöjjön velem Pestre, hol egy biztos helyet tudtam (Takácsyné ajánlotta nekem a házát, ha rábírhatom őt a szökésre). Ott maradhatott volna éjjel és másnap a magyar katonák bejöttek Pestre; az őrök, a közkatonák, úgy mint a tisztek, oly annyira elvesztették a fejüket, oly rémülés uralkodott, hogy az ajtók mindig nyitva maradtak. Könnyen átöltözhetett volna, mint inasom, senki se vette volna észre, mikor velem így öltözve kiment volna a házból, de ő ajánlatomat nem fogadta el, azt mondta: „Jó lovon, karddal a kézben szívesen, de így asszony mögé bújva, ahhoz nem tudom elhatározni." és Károlyi István is szinte így szólt.* •Károlyiért akartam eljönni Budára, mikor Lajost már Pesten elhelyezték volna.