Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Urbin Aladár: Batthyány Lajosné visszaemlékezései férje fogságára és halálára 587/III
BATTHYÁNY LAJOSNÉ VISSZAEMLÉKEZÉSEI 597 mentem Budára és a kulcsár szobájába vártam, míg a profos körútját tette a foglyoknál, azután bevittem a kulcsárné öltözetében Lajos reggelijét. Senki se látott, mindenféléről szólhattunk, többekkel megbízott engem; Pázmándyval kelletett szólnom, az himlőben feküdt, de azért felkerestem őt; Zsedényivel is, és végre elhatároztam magamat Windischgrátz herczeghez menni, őt megkérni, hogy sürgettesse a pert (még egyszer sem hallgatták őt ki)3 és engedje meg: szabad lábon, becsület szavára, folytassák azt. A felelet nem igen vigasztaló volt.* Újra írtam a berezegnek, kérésemet ismételvén; levele tagadó választ tartalmazott (lásd levélcsomagot). — Az egyetlen egy concessio, amit kaptam, az volt, hogy többször mehettem Lajoshoz, pedig — (ami eleinte nem volt engedve) tanú nélkül is szólhattam vele, később egy jegyet is adtak, mely folytán többször a héten akármikor, délelőtt-délután meglátogathattam őt, több órát volt szabad nála töltenem, a gyermekeket is átvihettem magammal; többször a héten ott ebédeltünk is nála, minek mindig nagyon megörült. *A herczeg levele a zöld porte-feuille-ben van. Váljon miért történt ez akkor? Ámítás volt ez talán? Reichard őrnagy maga is azt mondta nekem egyszer: „Készíttesse a gróf szobáját, Grófné, hogy én magam elhozzam, ezen örömet nem szeretném másnak átengedni." Minden körökben terjedt azon hír, hogy Lajos szabad lesz nem sokára! És így is hitte, én is reméltem és vártam azon boldog perczet, melyben nekünk vissza lesz adva; szobáját készítettem, de hiába vártam őt; a magyarok közeledtek és a foglyok elviteléről kezdtek beszélni. Ezen utolsó időben sokkal többször mentem át Budára. Mennyire érdekelte Lajost a seregek mozgása, minden csatát a legkisebb részleteket iparkodtam eszembe tartani, hogy elmesélhessem neki. Hogy örültek a szegény foglyok a magyarok győzelméről hallani. Mindent, amit tudtam a magyarok terveiről megmondtam nekik, nekem is jól esett a szegény foglyoknak egy pár kellemes perczet szerezhetni. Többnyire együtt voltak hárman: Károlyi István, Jovics tábornok4 és Lajos, egy emeletben laktak és az együttlét meg volt nekik engedve, jövetelemet már szinte lesték és megkértek, hogy jöjjek, amennyiszer csak lehet. Ezt meg is tettem, mind a mellett, hogy néha nehézségekkel küzdenem kelletett. (T.i. csak külön engedéllyel volt szabad a hídon átmenni, nekem volt ugyan egy üy féle jegyem, de mikor a császári táborban attól tartottak, hogy a magyar sereg Pestre jön, visszakérték ezen jegyeket és új jegyet kelletett kérni minden egyes átjárásra és akkor is, ha volt jegy is, ki volt téve az ember a katonák gorombaságának, visszataszították az embert; hogy ezen goromba bánásmódnak ki ne tegyem magamat, 3 Batthyány kihallgatása Budán 1849. febr. 12. - márc. 26. között zajlott; ld. Károlyi i. m. I. 75; II. 147-224. (Itt kívánjuk megjegyezni, hogy Károlyi Árpád nagy műve a per iratai alapján számos esetben kiegészíti vagy helyesbíti Batthyányné visszaemlékezéseit. Ezeket a helyeket azonban nem látszott szükségesnek jelezni, miként azokat sem, amelyek Károlyi számára szolgáltak értékes felvilágosítással és épültek be munkájába.) 4 Károlyi István (Pest megye főispánját, a „Károlyi-huszárok" - a 16. huszárezred -szervezőjét) 1849 áprilisában, Jovich tábornokot (Eszék volt parancsnokát) még januárban tartóztatták le; Károlyi i. m. 1. 50.
