Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Urbin Aladár: Batthyány Lajosné visszaemlékezései férje fogságára és halálára 587/III

BATTHYÁNY LAJOSNÉ VISSZAEMLÉKEZÉSEI 593 felé tartván Ikervárnak veszi útját, de mikor házam előtt láttam az őröket felállítva, másnak tulajdonítottam ezen eljárást; arra készültem, hogy a házat motozni fogják és talán valami vádat ellenem keresni, az igazi okot nem sejdítettem. Mikor a tiszt visszajött a faluból, velem beszélni kívánt. Azt feleltem, hogy én osztrák tisztet nem fogadok, szóljon az orvossal, az orvost pedig, ki azon hírt hozta nekem, megkértem, hogy mondja meg a tisztnek, hogy beteg - nagyon rosszul vagyok, nem beszélhetek vele — inkább meghaltam volna, mint egy osztrák tisztet szobámban látni. Az orvos, Landesman, visszajött azon felelettel, hogy csak velem személyesen szólhat és hogy ő olyan megbízással jött Ikervárra, melyet csak velem közölhet. Arra természetesen mégsem tehettem egyebet, mint arra elhatározni magamat őt fogadni. Fejességem által még árthattam volna talán gyermekeimnek, ha valami szigorú rendelete lett volna ellenszegülés esetébe; engedelmeskedni kelletett a katonai hatalomnak. A tiszt neve Paul Friedrich volt; mindjárt beléptekor láttam, hogy neki nehezen esett megbízása és így magam kezdtem őt megkérdezni: „Was haben die Waffen zu bedeuten? Bin ich Gefangene und müssen Sie mich nach Steinamanger bringen, so werde ich den Wagen bereiten lassen." Egyszersmind figyelmeztettem őt, hogy a katonái nyughatatlanok, mert éhesek, miről mi nem tehetünk, mert se húsért nem küldhetünk, se valami másért, mi annyi ember főzésére szükséges volna, miután az őrök senkit sem eresztenek se ki, se be. — Ezen ügyet rendbe hozta azt felelte nekem kérdéseimre, hogy rólam nincs szó és egy irományt vett elő, elémbe tette, következőket olvastam: Auf hohen Befehl hat sich am 2. Jänner früh eine Compagnie (a mennyiségről már nem emlékszem) nach Ikervár nächst Sárvar zu verfügen den rebellen Grafen Louis Battyány zu verhaften, sämmtliche Cassen, Geschmeide, Papiere in Beschlag zu nehmen." Kitől jött ezen „hoher Befehl", nem tudom, nem láttam az aláírást. Még most is, 16 esztendő múlva, hogy ezt írom, érzem a hatást, melyet ezen rendelet reám gyakorolt: reszkettem Lajos életéért, majd sírásra fakadtam, de nem akartam ijedtségemet megmutatni, nem akartam sírni az osztrák zsarnok szolgája előtt; erőt vettem magamra és amennyire lehetett, nyugodtan feleltem neki: „Ugy hiszem, hogy azok, kik önt ide küldték, tudják és tudhatják, hogy féljem nincs itt, hanem az országgyűlésen Pesten van. Egyébbiránt, ha nem hisz szavamnak, tessék őt itt házamban keresni, tudom, hogy a katonai hatalomnak ellent állani nem tudok; tehát, ha úgy tetszik, itt is motozhat," íróaztalomra mutatván. — Arra azt felelte, hogy saját szobáim ki vannak véve és Althan gróftól ezredesétől egy levelet adott át, melyben ez szolgálatjait ajánlotta, sajnálatját fejezte ki, hogy ezen kellemetlen ügyben neki kelletett eljárni, (nejét igen jól ismertem) és biztosított engem, miszerint tisztjének is meghagyta, hogy kímélettel és tisztelettel járjon el és tegye meg kellemetlen kötelességét. Igazságosnak is kell lennem irányában, ő minden tekintetben ezredesének engedelmeskedett és udvariasan viselte magát. Az egész idő alatt, hogy a kapitánnyal szóltam, csak egy gondolatom volt, t.i. valami módot találni. Lajosnak megüzenni mindazt, mi itt történt, hogy ő a szerint tarthassa magát, egy perez késedelemnek szomorú következése lehetett; pedig, meddig a katonák ott voltak, nem tehettem semmit sem, nem eresztettek senkit se a házból ki, se be. 30 óra alatt foglyok voltunk, kínt szenvedtem, mert féltem és attól tartottam, hogy addig Pesten elfogják, mielőtt intést küldhetek neki, és így is történt. Mi Ikervárott és általjában a felső vidéken, hol a császáriak uralkodtak, semmiféle összeköttetésben nem