Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Urbin Aladár: Batthyány Lajosné visszaemlékezései férje fogságára és halálára 587/III

592 URBAN ALADÁR fordítottam azon lapokat tudván, hogy ti a magyar nyelvet jobban bírjátok, ezen fordításban némi változásokat tettem, némely esemény még később jutott eszembe, olvassátok együtt, gyermekeitekkel együtt, kik azóta szinte már felnőtt emberek lettek, és emlékezzetek atyátokról, de anyátokról is, ki ha ti nem lettetek volna a kedves gyermekeim! egy órával sem maradtam volna tovább életbe, vagy legalább úgy boszultam volna az ő ártatlan igazságtalan és kegyetlen halálát, hogy engem is kelletett volna életemtől megfosztani. — Csak miattatok maradtam életben. Szeressétek egymást és tiszteljétek atyátok emlékét. Dáka Oct. 6-ikán 1882 Anyátok. 1849. Január 2-ikától április 23-ikáig. Lajos kívánsága szerint Ikervárott maradtam gyermekeimmel. Mikor ő 1848-ban december 6-ikán mint képviselő a sárvári kerületben az országgyűlésre ment, így szólt hozzám: „Kossuth mostani eljárását nem hagyom jóvá; attól tartok, hogy az ország végromlása eleibe megyünk; pedig gyorsabban mint gondoljuk, ha ellene nem evedzünk, azért egy mérsékelt pártot akarok alakítani, véleményemet kimondani. Lehet, hogy ez Pesten nem fog tetszeni, lehet, hogy árulónak is fognak hinni, de kötelességemnek tartom meggyőződésem szerint cselekedni, akár tetszik, akár nem, és akárminő nehéz ez a mostani viszonyok között. De azt nem akarom, hogy te halljad, ha gyaláznak, hogy engem talán hazaárulónak neveznek, midőn éppen fellépésem által a hazát akarom menteni; azonkívül, ha Windischgrátz herczeg még Pestre jön (mi valószínű), attól tartok, hogy sok vér fog folyni. Nyugodtabb vagyok, ha te a gyermekekkel itt maradsz." Tehát kívánsága szerint, de nem minden aggodalom nélkül Ikervárott maradtam a gyermekekkel. Mondom, nem aggodalom nélkül, mert naponta elég ijesztő hírek jöttek, majd egy csapat horvátokat, serezsánokat láttak a szomszéd faluból jönni, majd ágyulövéseket hallottak és egy csatának hírét elbeszélték, hogy rablás, gyújtogatás napirenden volt. A szegény parasztok csoportonkint, gyermekestül bútoraikkal, ágyneműkkel kivándoroltak a Berekbe. Nagynehezen tudtam a szegényeket rábeszélni, hogy jöjjenek vissza: megfagytak volna kint a szabadban; de nyugodtan bevártam az eseményeket, mindenfélét terveztem, de csak .k.kor mentem volna Szombathelyre, na valóban Ikervárhoz közel csata lett volna. December hónapja elmúlt minden baj nélkül, a karácsonyestét, Emmy leányom születése napját, ünnepeltük, az iskolás gyermekeket megajándékoztuk, az álhírek terjesztői elnémultak, az újév bekövetkezett. 1849 január 2-ikán korán reggel berohant sápadtan a szobámba a szobalányom hálószobámba [sic] azon hírrel, hogy az ellenség itt van a kastély előtt. Az ablakhoz rohantam és csakugyan láttam egy csapat osztrák katonákat, kik közül egy nagy mennyiség fel lett állítva a kastélynak minden bejárásánál. Leküldtem kérdeztetni, mit jelent ez? Azt felelték, hogy több tiszt a faluba ment az ott lévő fegyvereket beszedni, eddig pedig parancsot kaptak a katonák a házamat őrizni, hogy senki se szökjék ki belőle. - Az első perczben, mielőtt ezen felelet jött, azt hittem, hogy Nugent tábornok seregével Sopron