Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: Megosztott parasztság - egységesülő jobbágyság. A paraszti társadalom átalakulása a 13. században. (I. rész.) 3/I
52 SZŰCS JENŐ paraszt parasztnak az ellensége lett. Ez nem ritkán kifejezésre jutott magában a települési képben is. A „szabad emberek" (liberi homines), azaz szabadságukat földesúri magánhataloríi alatt is megtartott parasztok, ha csak lehetett, a szolgáktól elkülönülve a maguk külön falvában éltek, mint az előző fejezetben megismert Adalbert úr birtokainak egyikén (1153). Egy fehérvári kanonok Szántó nevű vásárolt „prédiumán"már komplexebb a települési kép: az udvarház környékén volt a szolgák (servi et ancille) településmagva, akikre az „udvarispán" (curialis comes) ügyelt fel; még a prédium határáin belül, de e gazdasági telepen kívül éltek a vásárolt szabadosok (libertini); a szabadok (liberi) már kifejezetten falunak (villa) nevezett települése még távolabb esett a szolganépség lakóhelyétől. (1236). Alighanem hasonlóan kell elképzelnünk például a zalai Csatár településképét, Márton ispán birtokát, ahol is a curia mellett lehetett a négy ekéhez beosztott tizenkét háznépnyi szolganép (aratra cum servis) települése a házi cselédség, udvarházi személyzet (köztük egy ,.kamarás" és egy szakács) házaival együtt, melytől talán már a földre ültetett szolgák csoportja is, a tizennégy háznépnyi szabados meg szinte bizonyosan távolabb építette fel házcsoportjait (1141/46). Kiváltképpen gyakoriak az ilyen — nem ritkán többszörös -ikerfalvak a királyi és az egyházi birtokokon. A bihari várszervezethez például három Gyán nevű falu tartozott egymás tőszomszédságában, de egymástól határokkal elválasztva. Az egyikben a „szent király jobbágyai" (az örökös, naturalis várjobbányok), a másikban „szállásadó" (a várnépből kiemelt, ispáni descensusra is kötelezett) jobbágyok, a harmadikban közönséges várnépi parasztok (castrenses) éltek. Ε harmadik Gyánban -vagy szomszédságában - még kilenc magánföldesúri szabados (libertinus) is élt, akiket éppen e várnépi gyániak kíséreltek meg várnépi társaikká (concives) degradálni (1214). Ε „rendileg" megosztott három faluból utóbb az egységes Mezőgyán alakult ki. A pannonhalmi apátság Komárom megyei birtokközpontja, Tömörd valójában szintén három faluból állt, így vette számba Albe us mester is (iste très ville). Az egyik volt az egyház „lovas jobbágyainak" falva, a másikban éltek a közönséges „lovas szolgálók" (equestres servientes), települési közösségben a birtokközpont iparosaival és az apátsági ménes két lovászával, a harmadik Tömörd volt a terményszolgáltató udvarnokok falva. Már a század második felében egyetlen és egységes Tömörd falu szerepel az oklevelekben. Megesett, hogy a települések nem különültek el ilyen mértékben egymástól, hanem mint például az abaúji Bocsárdon, egy patak által kettészelt ikertelepülés egyik felén éltek a várjobbágyok, a patak túlsó oldalán a várnépi parasztok. • A települési szegregációt nem kizárólag vagy nem feltétlenül csak az idegenkedés, a „rendi" gőg vagy visszahúzódás, hanem alighanem az ésszerű óvatosság is diktálta, hogy a felek eleve elejét vegyék a fenti típusú .„státusvitáknak" és viszályoknak. Annyi bizonyos, hogy a szóban forgó ikertelepülések jelensége nem a „felvég-alvég" szinte koroktól és struktúráktól független vagyoni-pszichológiai megosztottságának körébe tartozik, hanem sajátosan korai feudális természetű: nem egyéb, mint a paraszti társadalmat megosztó conditionis ordók térbeli vetülete. Ami azért nem azt jelenti, hogy a szolidaritás érzete, a közös érdek tudata a földesurasággal szemben teljességgel hiányzott volna e hierarchizált paraszti világból. Maga a struktúra kényszerítette ki említett sajátosságainál fogva, hogy a terhek könnyítésének vágya, „adózó társak" keresése torz irányba fordult - éppen mert a
