Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Deák István: Guyon Richárd délvidéki hadjárata a szabadságharc utolsó heteiben egy kiadatlan hadtest-napló tükrében (1849. június 26-július 30.) 557/III

GUYON RICHÁRD DÉLVIDÉKI HADJÁRATA 1849 NYARÁN 563 Bébán mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. A szállástadók részéről tanúsított barátságos fogadtatás, jó étkek, tűrhető minőségű bor, meglehetős kávé, e faluban való tartózkodásunkat (bár lakosai oláhok) kellemessé tették. A tábornok lakásán is élénkség volt, sajnos, ettől meglehetős távol voltam elszállásolva, s emiatt a mulatságban nem vehettem részt. Néhány gyönyörteljes percet nélkülöznöm kellett. Június 29. Péntek, Péter-Pál ünnep. Reggeli 6 órakor elindulva, tíz órakor Nagy-Szent-Miklósra érkeztünk. A tájék bár egy megmérhetetlen messze terjedő rónaság, mégis minthogy már Torontál megyéhez, vagyis az áldott Bánáthoz tartozik, jól van megművelve és mindennemű gabonát megterem; a búza csekély kivétellel már igen szép. A vidéket szemlélve könnyen felfoghatjuk, miért akaija az osztrák hazánkat minden áron megtartani, és miért iparkodik éppen a legkétségbeesettebb erőmegfeszítéssel ugyanezt ismét birtokába keríteni. Nagy-Szent-Miklós csinos nagy község, amelyben vegyes a lakosság: szerb, német és oláh. Az uradalmi ügyész házában jó villásreggelit kaptunk, s déli 12 órakor Lovrin felé tartottunk, amely útban szerencsém volt a tábornokkal egy kocsin mehetni. Lovrin tisztán svábok által lakott szép helység, báró Lipthay birtoka. Egy kis étkezés után, melynél azonban csak szalonna szerepelt, Billet-κ mentünk, és innen végre rettenetes nagy porban Temesvár alá a táborba érkeztünk, mely az úgynevezett „vadászerdő"-ben van felütve. A tábor igen jól néz ki; a vezénylő tábornokok, a törzsbeliek, irodák stb. részére tágas kabinok vannak építve; a legénység jól gondozva él sátraiban. A tábornok azonnal Vécsey tábornokhoz ment, s estig nála maradt. Mi többiek megszemléltük a különnemű tábori szerelvényeket s az egészet örömmel tekintettük úgy, mint jövendőbeli tanyánkat. Az első éjszakát meglehetős rosszul kénytelenítettünk eltölteni. Másnap Június 30. szombaton reggel a tábornok Loress hadnagy kíséretében kémlő lovaglást tett, mely alkalommal a várból egy 6 fontosai rálőttek. Míg a tábornok künn járt, Vetter tábornok is megérkezett, s mind a három vezér együttes tanácskozást tartott. Egyszerre az a hír szárnyal, hogy mi nem maradunk itt, hanem további utunk Aradon keresztül ismét Szegedre irányul, onnan pedig gőzhajóval Ó-Becsére fogunk menni. Az ebédnél Vécsey tábornok megjelenésekor tisztjei által „éljen!" kiáltással fogadtatott. Hallottam, hogy ez itt naponkinti bevett szokás. A becsülés és tisztelet kifejezésének ez a neme (vagy tulajdonképp minek nevezhető másként? ) tehát sem Vetter tábornokot, sem a mi tábornokunkat nem illette, pedig ezek mégiscsak mint vendégek voltak jelen! Az élelmezésre, mulatságra a táborban nagy gond van fordítva; egy pengő forintért kapni lehet reggelire kávét, déli és estebédet kenyérrel, borral és feketével. Egy czigány-