Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Deák István: Guyon Richárd délvidéki hadjárata a szabadságharc utolsó heteiben egy kiadatlan hadtest-napló tükrében (1849. június 26-július 30.) 557/III
564 DEÁK ISTVÁN banda, bár nem valami nagyon jól, naponta háromszor játszik, s a legénység kitűnően mulat zenéje mellett. Fagylaltról is van gondoskodva. Az egész comfortabl oly benyomást tesz ránk, mintha inkább egy exercirozó sereggel, nem pedig hadi táborral volna dolgunk. * Délután öt órakor Orczy falván keresztül (egy nagy fészek ) Aradra utaztunk, ahova velünk jöttek Vetter és Vécsey tábornokok is; este 11 órakor, a nagy esőtől bőrig keresztülázva érkeztünk a nevezett városba. A rossz idő miatt s mivel már az éj is beállott, az elszállásolásról nagyon rosszul volt gondoskodva, s így történt, hogy a tábornokon kívül, ki a térparancsnokságnál szállott meg, a kíséret nem kaphatott szállást. A nagy sárban és esőben a setét utcákon ide-oda tévelyegtünk, senki sem akart szállóhelyet adni, senki sem fogadott be bennünket. A pokol fenekére átkoztam ezt a barátságtalan fészket, s minden aradinak azt kívántam, bár valaha ugyanily idegen városban s hasonló körülmények között tévelyegjen, mint ahogy azt most mi tettük. Július 1. (vasárnap. ) Ma reggel történt meg Aradvár átadása. A vár előtt tábornokainkon kívül jelen volt még egy zászlóalj honvéd, harsogó zenével. Az erősségben voltak: [báró Johann] Berger altábornagy, Silliak vezérőrnagy, 3 törzs-, 41 főtiszt, ezeken kívül 1225 gyalogos s 18 ulánus. Ezek szolgálatképesek voltak, de volt még 74 beteg is. A vár február 8-ika óta szorosan körülzárva volt. Az ostromlottak főképp húsban szenvedtek szükséget úgyannyira, hogy már kénytelenek voltak lóhúst fogyasztani, sőt egy szamár húsát is megették. Sóban hasonlóképp szűkölködtek; éppen úgy hiányzott a bor és a pálinka. Az őrség az ostrom alatt körülbelül 600 embert vesztett, főleg sebláz következtében. A legénység a megállapított feltételek szerint fegyverrel vonult ki, Új-Arad előtt azonban azt le kellett tennie. Itt az összes szerelvény csapataink által vétetett át. A tisztek kardjaikat megtartva köteleztettek népükkel a stájer határon túl menni azon becsületszóra fogadott ígérettel, hogy ellenünk hat hónapon át nem harczolnak. Berger altábornagy a csapatot követi, Silliák vezérőrnagy azonban Temesváron át Orsó vára megy. Az oláh-bánsági ezredhez tartozó 800 határőrből még ma este 590 ember Nagy-Lakról azon nyilatkozattal jött vissza, hogy ők nem Stájerbe, hanem szülőhelyükre, Karánsebesre s tájára óhajtanak menni. Az őrség a határőrökön kívül még a Leiningen, Sivkovics, Rukavina, Máriássy ezredbeliekből, egy osztály helyőrségi gyalogosból és a tüzérségből állott. A várban 63 ágyú és mozsár (különböző kaliberű), 300 mázsa lőpor, 500 töltött bomba, nagy mennyiségű golyó s egyéb lőszer találtatott. Feltűnő volt az, hogy dacára a legénység nyilatkozatainak: amely szerint a várban 1800 ember volt, mely létszámból hozzávetőleg 600 meghalt, mégiscsak 1500 muskéta adatott át, tehát 300 darab hiányzik. Eldugattak vagy elásattak ezek?
