Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Sándor Pál. A pályakezdő Deák portréjához 522/III

536 SÁNDOR PÁL nelem tanulmányozására is. Búvára a kezdetben liberális, később az orosz szlavofll konzervatív irányzathoz csatlakozó M. Kárámzin az orosz birodalohi történetéről német nyelven írt munkájának amely 1828-ban, Drezdában és Lipcsében látott napvilágot. Deák nemzetgazdasági nézeteiben már Fenyvessy Adolf is felismerte a „smithianizmus" hatását. Tény, hogy a gazdasági liberalizmus atyjának alapvető műve, a Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól, a fiatal Deák kedvenc olvasmányai közé tartozik. A munka 1810-ben megjelent német nyelvű kiadását ismeri. Smith, aki a rousseaui természetjogból meríti tanait, az egyes ember egészséges önérdektől hajtott — ám a ,»kölcsönös rokonszenv" erkölcsi határai által korlátozott — cselekvési szabadságában látja a gazdasági-társadalmi élet harmonikus fejlődésének feltételeit. Az „egyéni tulajdon és szabadság" liberális ihletésű eszméinek hirdetése valóban kitűnik Deák politikai fellépésének már a legkezdetibb fázisában is, mint ezt további vizsgálódásaink során látni fogjuk. De, már itt is hangsúlyozzuk: mindig a rendi intézmények hazai adottságaihoz igazított és az ezeknek megfelelően átértelmezett gondolati kivitelezésben. Akárcsak a Társadalmi szerződés-ben kifejtett rousseaui természetjog eszméje is, amelynek nyugtalanító üzenete a népfelség elvéről szintén megszelídült értelmet nyer nála a „közjó" gondolatának hirdetése formájában, miként a reformnemesség többi képviselőinél. A népfelség elvének eredeti rousseaui gondolata természetesen nem volt alkalmazható a rendi alkotmányt az abszolutizmussal szemben reformálva megőrizni törekvő nemesipolgári politika számára. Ijesztő és sok volt neki, hiszen a nemesi előjogok fenntartása ellen is szólt. Az abszolutisztikus „filozófus király" képét eszményítő Voltaire tanai viszont más oldalról nem fértek bele a nemesi-polgári gondolkozás és cselekvés keretei közé. Kevésnek és ellenszenvesnek tűntek, mert az abszolút monarchia mindenhatóságát hirdették a rendi előjogok ellenében. Nem véletlen, hogy a fiatal Deák Montesquieu tanaihoz kötődik leginkább, mert a Törvények Szelleme című művében kifejtett elvei és gondolatai a leginkább voltak alkalmazhatók a hazai adottságokra. Deák a munka 1829-ben Halléban kiadott német kiadását tanulmányozza, széljegyzeteket is fűzve egyes megállapításaihoz. A nagy megfigyelő-gondolkodó s nem annyira írói alkatú Montesquieu az abszolútnak hitt dolgok történeti relativitására mutat rá a francia forradalmat előző felvilágosodás századában. Eszményképe az abszolút monarchia fejlődést gátló tényezőit kiküszöbölő alkotmányos monarchia. Ebben a király inkább csak uralkodik és nem kormányoz, a törvényhozó és végrehajtó hatalom egymástól független; a törvényhozás joga a parlamentet illeti, a végrehajtás a király által kinevezett, de a parlamentnek felelős kormány feladata, míg a bíráskodás a parlamenttől és a kormánytól egyaránt független bírói testület hatáskörébe tartozik. A hatalmi intézmények ilyen szétválasztása, amelyben a törvényhozó hatalom dominál és ahol a bírói testületek függetlenül működnek, némileg módosított képe az angol alkotmányos monarchiának. Az a körülmény, hogy Montesqueiu tanai egyfelől a hatalmi szervek szétválasztásának fontosságát hangsúlyozták, másfelől pedig nem voltak rendi-ellenesek, sőt dicsérték a Mária Terézia-kori magyar nemességnek a dinasztia iránti hűségét, adott leginkább lehetőséget ekkor a hazai nemesi-polgári törekvések abszolutizmus elleni szellemi inspirálásához. Látható tehát, miként ismerkedik a fiatal Deák a francia felvilágosodás, az angol gazdasági liberalizmus polgári jogegyenlőségének eszméit hirdető, a legitimitást megőrző alkotmányos monarchia szisztémáját megfogalmazó szerzők műveivel. Ezirányú érdeklődése egészül ki a romantikus történelmi regényt megteremtő W. Scott írásainak önfeledt