Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Sándor Pál. A pályakezdő Deák portréjához 522/III
524 SÁNDOR PÁL ráhatások helytől és időtől meghatározott függvényeként — Deák személyiségének karakterisztikus vonásai. Igen valószínű, hogy ennek az ösztönnek a kielégítetlensége Deák magányosságának egyik legfontosabb forrása. A számkivetettség ingerszegény évei a természet csendjének világa felé fordítják alig nyiladozó értelmét — innen életre szóló természetszeretete és a csend kedvelése, a személyiség gátoltságára utaló egyik jelként —, s amikor már Klára és Antal gondoskodása alatt nevelődik, legkedveltebb tanyája a Zala menti berek malomudvara. Itt hosszú órákon át szótlanul figyeli a közeli falvak és puszták - Almás, Kustyán, Nemesbükk, Karmacs, Vindornyafok — lakóit, akik őrleményüket szállítják a malomhoz. Tízesztendős tanuló, amikor viselkedése már észrevehetően eltér hasonló korú iskolatársaiétól. Azok vidám és hangos labdajátékaiban nem vesz részt, inkább félrevonultan sétál az iskola udvarán. Később sem hódol a játékos szenvedélyeknek; nem táncol, nemigen kártyázik, nem iszik, a biliárd játéknak is inkább csak passzív szemlélője, mint aktív résztvevője. S ha társai lopva háta mögé kerülnek, és játékos kedvükben meglegyintik, ő sohasem üt vissza. Érzelmileg, testi alkatánál fogva is alkalmatlan az effajta játékok kedveléséhez. Magatartását az indulati feszültségeket levezető intellektus korán ébredező ereje is szabályozza. A számára győzelemmel amúgy sem kecsegtető pajkos visszavágás helyett inkább válaszol a gyermeki méltósággal vegyes tűrés eszközével.6 Az ebben a helyzetben tanúsított magatartásában már ott szunnyad a felnőtt Deák majdani politikai modorának egyik — a politika szövevényes szálain már eszményített formában érvényesülő — jellegzetes vonása a politikailag is jellegzetes helyzetben. A számára sikerrel nem biztató viszonyok között inkább választani az elveket óvó tűrés és kivárás, mint a kétes kimenetelű, kemény visszavágás harci módszerét; a politikailag erősebb ellenfelet nem a gúny tüzével hevíteni, nem is a haragos visszavágással ingerelni, inkább kitartóan védeni az eszmét, a megnyerhető ellenfelet is „lassanként" és „szoktatva" puhítani, amihez a meggyőződés erejéből fakadó nagyfokú tűrőképesség és időt kiváró egyéni hajlam szükséges. Alig lehet tehát véletlen, hogy midőn később politikai programjának lényegét kifejti, a Vörösmartyhoz 1832. február 24-én írott egyik legszebb levelében, amelyben önmagát nem is titkolt kínzó fájdalommal a pesti kultúrközponttól távoleső s ekkor már politikai értelemben is „magányos személy"-nek nevezi, ezek az egyéni tulajdonságaira annyira jellemző vonások erőteljesen kidomborodnak fejtegetéseiben. így: ő az, írja magáról, aki „a hatalmasabb Rendek büszke hiúságát okossan kimélleni tudja, ki barátságos körben enyelegve, nem oktatva, kérdező, nem pedig elbízott hangon teszi jegyzéseit, ki őket illy móddal szoktatja lassanként az egykor annyira rettegett új gondolathoz, sokat eszközölhet a mi előbb lehetetlennek látszott, mert az újsággal is megbarátkoznak idővel azok, kik egykor" annak „ellenzői valának... így lehet a magyar Nemest is régi álmaiból és százados előítéleteiből kivetkőztetni, csak gyöngéden nyúljunk az elő kor bal véleményeiből szövött lepléhez, melly neki meg szokás által kedves lett, ne éreztessük vele mezítelenségét, ne gúnyoljuk régi szabású erkölcseit ... mert a mértéktelen erőlködés szándékunk tisztaságát ejtené gyanúba" s a kívánt cél elérése helyett inkább növekvő „ellenkezést" váltanak ki. Az ilyen politikai harcmodorhoz, úja tovább, „idő kell ... és békességes tűrés."7 S amikor már megyéje második követeként részese és alakítója az 6Áldor i. m. 9-14.; Ferenczi i. m. I. k. 28-29., 32-33. Lásd hozzá: Budapesti Hírlap 1887. 296. sz., és Eötvös K. írását a Vasárnapi Újság 1876. évi 6. sz.-ban a 86. lapon; továbbá a 8. sz. 122. 7 Az idézett levélrészletre lásd: Pu kánszky i. m. 313-316. VMÖM 18. k. 30-32.
