Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III

514 MÉREI GYULA 16. táblázat Magyarország és Horvátország becsült bortermelése, fogyasztása és kivitele (1807-1847)' Termelés Fogyasztás Kivitel Év Év mülió akóban 1807 30 23,4J 6 1809 18 14,04 3,96 1817 24,4 19,032 5,368 1828 5,404 4,216 1,188 1829 22 17,16' 4,84 1829 23-24 17,94-18,72 5,06-5,28 1832 30 23,4 6,6 1837 31,6 24,648 6,952 1841 26,5 20,67J 5,83 1842 30 23,4 6,6 1844 21,04 16,412 4,628 1847 28 21,84 6,16 1 A számítás Schams ama feltevésén alapul (Schorns Ferenc: Magyar Ország szőlőműveléséről való vizsgálódások. . . Pest. 1831), hogy a megtermelt bor 78%-át az országban fogyasztják el, és csak 22% kerülhet kivitelre, továbbá azon a másik feltevésen, hogy az arányok 1848-ig változatlanok maradtak. Schamsra hivatkozik Benda, 94. A táblázat termelési rovataira a pontos mértékegység-megjelöléssel együtt Benda 128. o. 56. táblája. J Alsó ausztriai akó. tartományok, mint megmaradó borfelvevő helyek közül a legtöbbet Galícia és Szilézia vette át5

3 A Magyar Királyság egyéb mezőgazdasági exporttermékei közül a kender és a len, a gubacs, a nyersbőr, a zab, a tengeri, a méz és a viasz, a faggyú, az ágytoll kivitele az 1819—1828. években tapasztalható fellendüléshez képest az 1830-as és az 1840-es években már erősen ingadozó és inkább hanyatló tendenciájú. Az ipari nyersanyagok közül ugyanez érvényes az erdők kíméletlen pusztítása folytán csökkenő mennyiségű hamuzsírra, amelynek ára emiatt és az örökös tartományok növekvő kereslete miatt is emelkedett. Hanyatlóban volt a papíripar számára fontos alapanyag, a rongy exportja is. Ellenben az örökös tartományok ipari nyersanyagszükségletei növelték a kender- és lenolaj, az egyre inkább korszerűsödő városi közvilágítás pedig a repcemag és a repce-, valamint a répaolaj kivitelét. Bécs után különösen Stájerország és Karinthia vett át az 53

Az 1834-1837. évi és 1841-1846. évi átlagok forrására 1. az 51. jegyzetet. - A könnyű borok iránti érdeklődésre az ilyen borokat termelő helyek felsorolásával együtt P. H. 1843. 32. sz. 126. - Az 1831-1842. évek magyarországi külkereskedelméről szóló cikksorozat írója megemlíti, hogy az italkülkereskedelem vonatkozásában a Magyar Királyság és Galícia között sajátos „cserekereskedelem" folyik. A borkivitel legnagyobb részét Galícia veszi át, pálinkát viszont ő szállít a Magyar Királyság északi területének fogyasztói számára. P. H. 1845. 15. sz. 57. 9. jegyzet. Ugyanerről szól a P. H. 7. sz. 25. oldalán is.