Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III

MAGYARORSZÁG KÜLKERESKEDELME 1790-1848 KÖZÖTT 515 1840-es években egyre többet repceolajból. (1841-1842-ben már évi átlagban 100 ezer bécsi mázsát meghaladó mennyiségben.) Az igénynövekedés ösztönzően hatott mind a mezőgazdasági termelésre, mind ipari feldolgozó üzemek létesítésére, meglévők nagyobbítására, korszerűsítésére. Morvaország és Alsó-Ausztria építő- és tűzifát vett át emelkedő értékben.54 Továbbra is a legjobb felvevője volt a durva gyapjúszövetáruknak a szultán birodalma.5 5 Az 1840-es években fellendülő bőrgyártás eredményeképpen jelentős mennyiségű kikészített lóbőrt szállított a Magyar Királyság Lengyelországba emelkedő áron. — A soproni cukorfinomítóból pedig évről évre nagyobb mennyiségű cukrot szállítottak az örökös tartományokba, elsősorban Alsó-Ausztriába.5

6 Az ipari nyersanyag- és félgyártmány export áruszerkezetében különös figyelmet érdemel a nyers- és félkészvas kivitel annak jeleként, hogy a Magyar Királyság vasipara az 1830-as évek folyamán, különösen annak utolsó harmadától erőteljesen fejlődött, korszerűsödött, bár egyelőre még csak a nyers- és törtvas, továbbá durva, friss és nyújtott vas terén volt képes jelentősebb értékű áru szállítására.5 7 Említésre méltó a Magyar Királyság külkereskedelmének az a jellemzője, hogy nem egymást követően, hanem csaknem egyidőben, egyszerre került sor — feltehetően a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet kései indulása miatt — a gabona, az élőállat, a gyapjú- és más mezőgazdasági, továbbá nem mezőgazdasági eredetű nyersanyagok exportjára. A Magyar Királyság külkereskedelmének másik sajátossága volt a nem mezőgazdasági eredetű nyersanyagok - és az 1830-as évek óta már - a félgyártmányoknak is — tekintélyes részesedése a kivitt áruk teljes értékéből. A külkereskedelmi mérleg másik serpenyőjében elhelyezkedő import árui között változatlanul az első helyen áll a gyapjú- és pamut-, rögtön utánuk a lenszövetek értéke, amely a gyapjú-gyapjúárú, pamut-pamutáru, kender- és lenáru csoportján belül a készáruk ugyanolyan arányú részesedését mutatja, mint 1819 és 1828 között, ámde annál magasabb értékszinten. Csak ezek után következnek az importáruk sorában a fonalak, a különféle nem mezőgazdasági eredetű nyersanyagok, továbbá a nem nemes fémek és félgyártmányok több millió ft. C. M. nagyságrendű értékkel, majd az egymillió 54

A szövegben felsorolt áruk kivitelének hullámzó tendenciájú hanyatlásáról az 1831-1842. és az 1841-1846. évi statisztikák adatain kívül a P. H. 1839. 1. sz. 1., 1843. 17. sz. 65., 1844. 1. sz. 1., 1845. 1. sz. 1., 1846. 1. sz. 1. is tanúskodik. A szaksajtó cikkei ugyanakkor hangsúlyozzák a kereslet növekedését. A hamuzsír esetében megemlítik a csökkenő' termelés és piaci forgalmazás forrásait és árfelhajtó hatását. A gubacsról szólva utalnak a havasalföldi termék jobb minőségére, versenyére és az igényekhez képest, meg a gyakorta rossz termés miatt is csekély mennyiségű magyarországi gubacs mellett jelentős havasalföldi eredetű importra. A repce- és répaolaj, repce és répamag iránt növekedő keresletet, gyarapodó kivitelt a szövegben érintett okokkal magyarázzák. Ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy eme termékek árának, elhelyezési lehetőségeinek alakulása az örökös tartományok termelésétől függ. Kémlő 1836. 41. sz. 328., P. H. 1836. 93. sz. 371., 1839. 1. sz. 1., 1841. 76. sz. 321., 86. sz. 365., 1844. 1. sz. 1., 1845. 42. sz. 165., Stájerország és Krajna évenként 100 ezer ft. C. M.-ig emelkedő repceolajimportjáról P. H. 1845. 15. sz. 57. 7. jegyzet. 5 5

P. H. 1840. 60. sz., 1843. 17. sz. 65. 56

P. H. 1845. 1. sz. 1. 1831-1834 között évi átlagban 400, 1835-1838 között 5900, 1839-1842. évi átlagában 7400 bécsi mázsa cukrot szállított a soproni cukorfinomító elsősorban Alsó-Ausztriába. P. H. 1845. 15. sz. 57. (II. táblázat és a 6) jegyzet. S7

A Magyar Királyság északi megyéinek nyers- és félkészvas kivitele Morvaországba irányult, P. H. 1845. 15. sz. 58. 18. jegyzet.