Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III

510 MÉREI GYULA marha-kivitelének mennyiségi gyarapodása viszont valamelyest kárpótolta a tenyésztőket és a kereskedőket az ekkor már lefelé tendáló árakért. 1834-1837 között 2,37 millió ft. C. M. értékű szarvasmarhát vásároltak az örökös tartományok más országból, ami arról vall, hogy ezen a téren is nagyobb értékesítési lehetőségek nyílhattak volna meg a Magyar Királyság előtt, ha erőteljesebben fejleszti szarvasmarhatenyésztését.4 7 A sertéskivitel mennyisége és az átlagárak is állandóan növekedtek, noha különösen az 1831 — 1840 között eltelt évtizedben erős kilengésektől nem mentesen. Az 1841-1846. években az egyes évek átlagárai között nem volt nagy eltérés, csupán 1847-ben ugrott fel a sertés ára több mint 50%-kal. Figyelembe véve, hogy a Magyar Királyság nagyobb mennyiségű sertést hozott be a délről szomszédos országokból, mint amennyit az örökös tartományoknak és más országoknak eladott, importjának egy része a belső szükségletek kielégítését szolgálta. Emellett profitált az átmenő áruként áthajtott mennyiségből is.48 Az egykorú sajtó szerint jelentős volt az elsősorban Alsó-Ausztriába irányuló lókivitel, amelyet főleg a győri állatkereskedők bonyolítottak le, kisebb mértékű volt a déli határokon túli területekre szánt lóexport.4

9 Az élőállat-kivitel esetében 1828 után nincs lehetőség az állatállomány és a kivitel arányainak, értékének egybevetése alapján következtetések levonására. Csupán annyi ismeretes, hogy a teljes élőállatkivitel 1819-1828 között évi átlagban 5,5 millió ft. C. M. volt és 1838-ra is csupán 19,6%-kal volt magasabb. 1841 — 1846 között azonban az évi átlag már 9,16 millió ft. C. M.-re emelkedett. Nem állapítható meg azonban az, hogy a növekedő értékű kivitelnek mekkora hányada származott a Moldvából, Havasalföldről áthajtott, az örökös tartományoktól elválasztó határokon elvámolt szarvasmarhából mennyit vásárolt fel a kiváltságolt osztrák Hússzállító Társaság, amely vámmentesen szállította ki az árut, továbbá az sem, hogy a boszniai és a szerb kereskedők a Balkánról és a déli határőrvidékről mennyi sertést hajtottak át az országon az örökös tartományok vásáraira, és mekkora részét tették ezek a szállítmányok a magyar és alsó-ausztriai határon elvámolt sertésexportnak. Az egykorú források mindössze arról szólnak, hogy Havasalföldről évente 50 ezer ökröt és tehenet, 100 ezer juhot, kecskét és sertést hajtanak eladás végett az Erdélyi Nagyfejedelemség, a Magyar Királyság, az örökös tartományok és a török birodalom vásáraira.50 Magyarország fontos kiviteli árui közé tartozott a dohány is. Az 1789. körüli és az 1841—1847. évek közötti átlagtermést egymáshoz viszonyítva, az emelkedés 75,83%-os. Az 1819. és az 1830. évi termés becsült átlagánál az 1841-1847. évi 41,23%-kal magasabb. A bécsi állami felvásárló szerv, az Abaldo felvásárlásait, lényegében véve tehát a kivitt dohány mennyiségét egybevetve a termés adataival, 1789 körül a felvásárlás a termés 58,33%-át, az 1819. és az 1830. évek adataiból kiszámított felvásárlás a termelésnek 45,17%-át, az 1841-1847 közötti hét évben 50,18%-át tette. A dohány az ország teljes kivitelének értékéből 1831-1840. évi átlagban 5%-kal, 1841-1847 között 4%-kal részesedett. Az 1789. évi kivitel értékéhez viszonyítva az 1841-1847 közötti 741,85%-kal emelkedett. 1831-1840. évek dohányexportjának évi átlagértéke 9,85%-kal múlta felül az 1840-1847. évi átlagértéket (1834-1837 között évi átlagban 2,81 millió, 1841-1846 4 7

Fényes 1842. 263. 4,

P. H. 1845. 15. sz. 57. 49

P. H. 1845. 15. sz. 57., 11. jegyzet; 37. sz. 145. 50

P. H. 1840. 73. sz. 297.