Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III
MAGYARORSZÁG KÜLKERESKEDELME 1790-1848 KÖZÖTT 495 képest csupán 13,51%-os, a pamutáruk viszonylatában 6,29%-os csökkenést állapít meg az egész évre számítva. Tekintettel arra, hogy a textilforgalom Magyarországon a nyári gyapjúvásárok és az aratás, majd az őszi termény betakarítás és az ebből folyó nagyobb arányú mezőgazdasági terményeladás következtében az év második felében mindig jelentősebb volt az első félévinél, a 3. táblázat adatai — ha csupán önmagukban szemlélnénk őket — a valóságtól eltérő képet adnának. Fényesnek az egész évi forgalmat tekintetbe vevő arányszámai hívebben tükrözik a valóságos helyzetet. Abban a tekintetben azonban megerősítik a 3. táblázatból levonható következtetéseket, hogy a textilimport eme két esztendőben csökkenő tendenciájú volt. Ugyanez a tendencia érvényesült egyébként a textilárukénál kisebb értékösszegű egyéb, a közvetlen fogyasztást szolgáló importáruk, például a rézműves és késesáruk importja terén is. Az 1846 tavaszi brünni és bécsi vásárokon azonban már csak „rémként" emlegették a Védegyletet, később szót sem ejtettek róla. 1846-ban a pesti vásárokon jó üzleteket kötöttek az örökös tartományokból érkezett kereskedők.3 6 A Magyar Királyság gazdasági viszonyai az 1840-es években is minden téren az örökös tartományok, mint uralkodó helyzetben levő, első helyen álló vásárlók gazdasági viszonyainak alakulásától meghatározottan fejlődtek. Az örökös tartományok iparának, főként textil- és vasipari vállalatainak elemi érdeke volt a magyarországi belső piac minél gyorsabb és nagyobb méretű tágulása. Ugyanakkor az is, hogy a Magyar Királyság különösen az 1830-as évek első felének végétől a korábbi évtizedek mennyiségét is meghaladó élelmiszert és nyersanyagot szállítson az örökös tartományok gyarapodó ipari népessége, városi lakossága, főként a rohamosan fejlődő Bécs ellátása végett. Különösen a textiliparnak, ezen belül is a gyapjú-pamut-feldolgozó- és vászonszövő ágazatnak volt nélkülözhetetlen a magyarországi piac. Erről szólt a bécsi rendőrfőnök 1841-ből származó egyik jelentésében, amelyben kifejtette, hogy a Magyar Királyság az ausztriai, különösen a bécsi ipar számára a legfontosabb „tartomány". Ha ott bedugulnak az elhelyezési források, az ausztriai gyárosoknak korlátozniok kell tevékenységüket. A rendőrfőnök szükségesnek vélte még egyszer hangsúlyozni jelentésében, hogy a Magyar Királyság a bécsi üzemek legnagyobb fogyasztója.3 7 Továbbra is az előző évtizedekben észlelhető kettős tendencia érvényesült más, a külkereskedelem alakulását még ellentmondásosabbá tevő külső piaci hatásokkal együtt. Kedvező, ha versenytársaktól nem is mentes értékesítési lehetőségek a magyarországi mezőgazdaság termékeinek, és ezen a réven a belső vásárlóerő növekedése a Magyar Királyságban. A második, egyidejűleg érvényesülő tendencia az örökös tartományok sokkal erősebb gazdaságának, elsősorban iparának konkurrenciája. A Magyar Királyság külkereskedelmi forgalma 1789 és 1845 között jelentősen megnőtt. A 4. táblázatban feltüntetett külkereskedelmi arányoknál valósabb kép nyerhető, ha a végbement folyamatot 1819-1828 külkereskedelmi tételeinek évi átlagához viszonyítva szemléljük. 3V. Marx 15-34. és Brusatti 332. 3 V. Marx 24. 3*
